Helló, Olaszország

Szerdán, a magyarországi eddigi legnagyobb hőség és az energiaválság kellős közepén, mi fogtuk magunkat és elutaztunk nyaralni. Mondhatnám, hogy ezért, de nyilván nem, hiszen amikor megterveztük a nyarat, nem sejtettük, hogy ekkora gáz lesz, de így még jól is jött ki a lépés, mert így aztán végképp a legminimumabb szintre tudtuk csökkenteni az otthoni fogyasztásunkat. Csak a hűtő megy, míg nem vagyunk otthon. 

Hosszú út állt előttünk, egészen Veronáig mentünk, ahol egyet aludtunk. Sok olasz városban jártunk már, meg is lepődtünk elsőre, hogy Veronában még pont nem, a másik meglepődés meg az volt, hogy messzebb van Budapesttől, mint gondoltunk volna. Persze nyilván láttunk már térképet, de ott csak egy ujjnyi a távolság 🙂 a valósában pedig autóztunk kb. 8 órát, vagy majdnem annyit. Amúgy szerencsénk volt, mert bár Szlovéniában hosszan el van tolva az autópàlya felújítás miatt, mégis zökkenőmentesen haladtunk. 

Veronában egy lakónegyedben foglaltunk egy lakást, ahol az utcán lehetett parkolni. Ez fontos volt, hogy ne kelljen pl. valami külső parkolóban hagyni az autót. A lakástól aztan egy jó fél óra volt gyalog az óvárosi rész. A fiúk ezen egy kicsit nyüszögtek, de nem volt drámai. 

Veronában is rettentő volt a hőség, 5 körül amikor megérkeztünk, 38-39 fok is volt. 

Kicsit szusszantunk, ettünk, és úgy indultunk be a centrumba. 

Az utunk szinte beletorkollott a középkori várba, a Castelvechioba, es annak híres kőhídjába. A hidat a 2. Vh-ban lebombàzták, de aztán újraépítették. A várban mindenféle múzeumok vannak, amik ebben a koraesti órakban már zárva voltak. Mint minden más is, nyilvàn. De nem bánkódtunk ezen, tudtuk, hogy későn fogunk érkezni. 

Nagyon furcsa látvány volt a nagy sodrású Adige folyót látni, miközben otthon gyakotlatilag kiaszáradnak a folyóink, tavaink. De út közben itt is nagy szárazságot tapasztaltunk több helyen is. 

Innen szinte csak pár utcányira van Verona Arenája, ami egy mini Colosseum. Itt már az esti operaelőadásra készültek, egy helyen jallottuk is, ahogy skáláznak az énekesek. Körben az aréna körül az épp nem használt díszletek voltak kitolva. Olyan jó lett volna megnézni itt egy operát! Aznap a Traviátát játszottak, azt hiszem. De nem így készültünk. 

Viszont, így felvehetjük a "must see" listánkra, mert egyébként Verona tényleg megérne több itt töltött napot, amikor csak úgy kóborolhat az ember kedvére a szűk utcákban, megcsodálhat minden egyes házat, és lenne idő csak úgy lenni. 

Szóval Verona visszajövős hely lett nálunk. 

És ha Verona, akkor egyértelműen Rómeó és Júlia... De majd innen folytatom.