A hegyi doktor nyomában 3. - Bergdoktorhaus

 Mivel csak 3 éjszakát voltunk itt, hétfőtől csütörtökig, és az első napba nem fért bele az összes Bergdoktoros látnivaló, így a második napot is erre szántuk, és lemondtam a hegyi kirándulásról. 

 Eredetileg péntekig szerettünk volna maradni, hogy 3 egész napunk legyen itt lenni, de aug. 15. Ausztriában ünnepnap, meg Németországban is, ahonnan a legtöbb turista volt, hiszen München alig 1 órányira van csak ettől a térségtől, és gondolom ők is csináltak egy hosszúhétvégét, és csak sokkal drágábban tudtunk volna úgy foglalni, hogy még egy éjszaka benne legyen. Így most megelégedtünk ennyivel, de már ott is, és azóta is sokszor mondjuk, hogy vissza kéne majd menni, és akkor lehetne nagyot túrázni, vagy tudnánk biciklit is bérelni, és azzal körbejárni a vidéket, mert elképesztően jó bicikliutak vannak mindenfelé, és nagyon sokan bicajoztak is, idősebbek is, fiatalabbak is. Szóval van még erre dolgunk bőven :-)

A második napunkra  Berg doktor háza maradt, ami a tőlünk legtávolabbi településen volt, ráadásul nem is a faluban, hanem a hegyoldalban. Aki látott egyetlen egy részt is a sorozatból, az rögtön tudja, hogy mennyire pazar onnan a kilátás, ezt sorozatnézés és Hans Siegel-rajongás nélkül sem érdemes kihagyni. 

Úgyhogy reggel/ délelőtt, az ellenkező irányba indultunk a busszal, Söllbe. Az egész régióban jellemzően a síelőkre vannak berendezkedve, minden sarkon van egy sífelvonó, egy síbolt, egy Skihotel, tényleg elképesztő, de itt Söllben egy nagyobb csomópontja volt ennek. Később a térképen is láttuk, hogy össze-vissza, keszenkuszán lehet egyik hegycsúcsról a másikra átlanovkázni, gondolom ahogy a pályák nehézsége változik. Most is elég nagy volt a nyüzsi, de mi lehet itt télen, szezonban??? Őrület! 

Szóval Söllig buszoztunk, ami most kicsit hosszabb volt, mint megszoktuk, de csodás úton haladtunk. Szerintem itt csak ilyenek vannak. 

A Főtéren szálltunk le, (ott volt egy nyilvános vécé is) és onnan indultunk fel a hegyre, majd fenntebb ráakadtunk a Bergdoktorrunde-ra újra, és a Gruberhof táblákra, és ezeket követve haladtunk be az erdőbe. 

A házhoz egyébként a parkolóból traktorfuvarral is fel lehet jutni, de azt olvastam az interneten, hogy elég ritkán járnak, és alapos lehúzás, meghát mi egyébként is szeretünk hegyet mászni :-D, úgyhogy ezt az opciót nem is vettük fontolóra. Elvileg nem is volt messze a ház a falutól. 

Aztán már jó ideje mentünk, amikor rájöttünk, hogy valószínű mi egy hosszabb útra keveredtünk, mert az a fél órás séta már azért eltelt, de nem aggódtunk, mert végig a táblát követtük, úgyhogy mentünk, amerre mutatta. 

És hát csodás volt! Kicsit kárpótolt is a kihagyott nagy túráért, mert azért volt ebben emelkedő, meg patak, meg erdő is, szóval kellemes és jó volt nagyon. 

A fejünk felett mennek a felvonók. 

Milánkámmal a hegyekben :-) Nekem nyilván fülig ér a szám :-)

Jó az irány :-) 

ÉS íme!!! Felülről érkeztünk a házhoz. Meseszép volt. És jóóóó sokan voltak az udvaron. Ahogy a kerítésnél nézelődtünk egy néni hopp ott is termett, és borsos belépődíj ellenében már kapun belül is találhattuk magunkat. 

MEgvártuk, hogy az előttünk lévő nagyobb társaság elmenjen, és akkor mi is bementünk a házba. 

Visszafelé sikerült a rövidebb úton lecsorognunk a faluba, azon, amelyiken a traktor is jár. A fiúk nagy örömére nem a hegyen keresztül kellett visszafelé is menni. 

Lent aztán még bementünk a boltba vásárolni ezt-azt. Itt volt egy nagyobb szupermarket, a mi falunkban csak egy kis spar volt, de ott őrületes árak voltak. 

Jajjjj, annyira jóóó volt ott! Még most is visszavágyom. 

Innen hazabuszoztunk, ebédeltünk, pihentünk, és délutánra/kora estére még beterveztük a közeli tavat. sietnünk kellett, mert onnan visszafelé viszonylag korán jött az utolsó busz. És akkor még nem is tudtuk, hogy milyen messzire van az a tó! (Nagyon. ) Szép lett volna onnan hazagyalogolni.