Futóhétvége

 A múlt hétvégén szombaton és vasárnap is a spar maratonfesztiválon töltöttük, nagyobb részt. 

Szombaton Feri indult 5 kilométeres távon, céges szervezésben. Az aznapi szinte nyárias meleg öröm volt kint lenni, szurkolni, és lődörögni a bemutatósárak között. Marci nagyon érezte a rendezvényt, sátorról sátorra ment, és mindenhol pörgetett, ahol csak lehetett, megkóstolt, kitöltött, itt egy riska kakaó, ott egy puding, jajdejó müzliszeletet pörgettem, kóstolok egy sajtot, eszem egy salatát, és így tovább. Aztán kezdte előlről :-) 

Aztán Feri rajthoz állt, mi meg vártuk őt a befutónál, és remek idővel, jó futással teljesítette is a távot. 

Aztán Marci persze rávetette magát a befutócsomagjában lévő sportszeletre, nápolyira, pombar csipszre, mindenre. Mintha nem evett volna már össze egész addig is mindent, amit talált. 

Aztán másnap Mátén és rajtam volt a sor. 

Kellemesen kellemetlen időre ébredtünk, tudtuk, hogy nem lesz már nyári meleg, meg hogy esőt is mondanak, de azért hittem is meg nem is, és kora reggel a villamoson zötykölődve már kicsit bántam, hogy nem készültem hosszú ujjú futófelsővel, mert nem tűnt olyan barátságosnak az idő. 

9-kor volt a rajt, és enyém volt az maraton első fele. Fél 9-kor egész rendesen elkezdett esni az eső, ami hideg széllel is párosult. De gondoltam, legalább nem kell sokat frissíteni, és tudok majd haladni. 

A rajhoz állva már nem esett az eső, csak rettentő hideg volt, de a vonalhoz közeledve már nem fáztam, vagy nem éreztem, már csak futni akartam. A rajt előtti pillanatok mindig nagyon felspanolóak, ha másért nem, ezért tényleg érdemes legalább 1 versenyen elindulni. Brahms Magyar táncok-jára indulni nagyon-nagyon adrenalinnövelő. 

Aztán elindultunk. Az eleje nekem nagyon lötyögős volt, mert eléggé hátulról rajtoltam, de aztán 3 km körül már kicsit több lett a hely, utána pedig már szépen el is oszlott a tömeg, és lehetett jól haladni. Közben Mátéék átvillamosoztak a váltópontra, ami jó 3 km-re volt az Elte campustól. 

Jó időt akartam menni, egyrészt, mert tudtam, hogy tudok jó időt menni, másrészt pedig ha már nem a teljes maratont futom, csak a felét, akkor legalább fáradjak el jól. A vár mögé kanyarodva kezdtem igazán ráérezni a ritmusomra, majd az alagúton és a Lánchídon át, Deák tér, Bajcsi, Andrássy, Oktogon, itt nagyon jól esett a futás, pedig itt még az eső  is esett hol jobban, hol kevésbé.  Nem hiába, ez az 5-12 km közötti szakasz az én komfortzónám. A Bálnánál nem esett jól a macskaköves emelkedő, de a Szabadság-hídon visszafutni Budára mindig élmény, aztán újra elfutottunk a célegyenesben, itt volt a 14.km Itt még átvitt a lendület, meg a szurkolók, meg a zene. Az új Mol-toronyház felé futva a jeges szembeszél viszont nagyon esett jól, de ekkor már csak az járt a fejemben, hogy innen már lefutunk a rakpartra megint, és már mindjárt ott lesz a váltópont. ( 20 km-nél) A rákóczi-híd alatt rá is kanyarodtunk a rakpartra, és ugynolyan szél és hideg volt, mint fentebb, és hiába néztem, nem volt sehol a Lánchíd!!!! Ó bakker, gondoltam magamban ( ennél sokkal csúnyábban), rohadt messze van még az a Lánchíd, sose fogy ki alólam ez a nyüves rakpart. 

Duzzogtam egy kicsit magamban, 16-17 km-ig, de aztán összeszedtem magam, hiszen már tényleg nem volt messze Máté. 

A váltóponton gyorsan rácsatoltam a rajtszámot, és már ott sem volt. Én akkor csak zsebkendőt és meleg ruhát akartam semmi egyebet, jótanácsokkal sem tudtam ellátni. De nem is volt rá szükség, mert ment mint a golyó. 

Mi visszavillamosoztunk Feri munkahelyére, az Infóparkba, ahol a cuccunkat hagytuk, közben követtük Mátét online, és láttuk, hgoy jól halad. Ekkor még úgy tűnt, hogy várakozáson felül, ha minden összejön, akkor akár még 4 óra alá is behúzhatjuk az időt. Az nagy menőség lenne! 

Én az irodában átöltöztem, száraz és meleg ruhát vettem magamra, Marcival felzabáltuk a befutócsomag nagy részét :-) Majd visszamentünk a campusra, Marci még pörgetett itt-ott, aztán már csak vártuk Mátét, hogy érkezzen, közben már folymatosan néztük, hogy hol tart. Gondoltam, ha már ráfordul a Szabihídra, onnan már sinen van, onnan már buli az élet, a Sterbinszky-sátornál majd kap egy kis ritmust a végére, onnan meg már a szurkolók bekiabálnak mindenkit.

Már nagyon vártuk, hogy felbukkanjon a célegyenes végén a piros baseballsapkájában! 

És akkor egyszer csak jött, elsuhant, és remek idővel, nagy hajrával futott be a célba! Én meg olyan büszke voltam rá, hogy majdnem még meg is könnyeztem :-) Az én kisfiam lefutott egy félmaratont!!! Hát ez azért nem semmi!!! 

4:03:28 perc alatt hasítottunk keresztül a városon Mátéval, ami elképesztően jó teljesítmény szerintem. A 4 órából épp csak egy  kicsit csúsztunk ki :-) Pont annyira, hogy legyen egy cél, hogy legközelebb majd behúzzuk 4 alá :-DDD Bár Máté azt mondta ő aztán soha többet! :-D Én meg azt mondtam, hogy jövőre most már tényleg lefutom egyben ezt a fránya maratont. 

Szóval remek hétvége volt :-) És végül még az időjárás is amennyire lehetett kegyes volt, nem zuhant ránk az ég, Máténak pedig már egészen jó futóidőjárás jutott. :-)