Állatkerti séta

 Régen, amikor a fiúk még kicsik voltak, nagyon sokat jártunk az állatkertbe. Voltak évek, amikor bérletünk is volt, mert hozzánk nagyon közel van, és egy jó kis délelőtti progi volt. Aztán ahogy a gyerekek intézményesedtek már nem jártunk olyan sűrűn, mentek az oviból/iskolából évente egyszer-kétszer, és ez tulajdonképpen elég is volt. 

Úgyhog a budapesti állatkertben én már jó pár éve nem voltam. 

Most vasárnap tartották viszont a nevelőszülők találkozóját, ahová Marci is hivatalos volt, hiszen a születésnapjára örökbefogadott egy ázsiai vadkutyát, úgyhogy neki jelenése volt. Mi pedig mentünk vele. 

Maga a rendezvény 9.30-kor kezdődött, a szülői 10-kor, de mi szerencsére már 9-kor nyitásra ott voltunk, és jól tettük, mert ekkor még zavartalanul meg tudtunk nézni jónéhány állatot, nem volt tömeg,  és Marci is be tudott gyűjteni néhány pecsétet a pecsétgyűjtős játékban. 

Aztán a megnyitóbeszédek után elrongyoltunk az oroszlánkifutóhoz, ahol a szülői volt. Ott a gondozó először az oroszlánokról mesélt, onnan mentünk át a vadkutyákhoz, és ott is mondott néhány dolgot a kutyákról, a tartásukról, a természetükről, aztán nyakunkba vettük az állatkertet, hogy begyűjtsük Marci pecsétjeit, közben pedig megnéztünk minden utunkba kerülő állatot. 

Félidőben benyomtunk egy lángost is. 

Jajjjj, a madársziklán ez a madár csak úgy sétálgatott fel-le a lépcsőn. Szerintem rettentő félelmetes volt. Bár nekem erős madárfóbiám van. A pintynél nagyobb madarakat nemigen szívlelem. 

Marci kívánságára mindenképp meg kellett nézni a kígyókat. Nekem ez a másik brrr... 

Marci és egy alvó cápa :-)

13 óra körül éreztük azt, hogy most, hogy minden pecsétet összegyűjtöttünk, bármi is maradt ki az állat közül, ( azért volt sok, amit nem néztünk meg) nekünk ez már elég volt. Egyre nagyobb lett mindenhol a tömeg, amit már nehezen viseltünk, fáradtak is voltunk, a derekunk is fájt, meg Marcinak egyébként is meghívása volt egy barátjához, délutánra, és még el kellett vinni a Nyugatihoz. Szóval az ajándék filctollkészlet átvétele után a kijárat felé kanyarodtunk, és Marcinak sem volt ellenvetése.

Egyébként meg nagyon jó délelőtt volt, jól éreztük magunkat, érdekes dolgokat láttunk, hallottunk, olvastunk, és még az időjárás is a kedvünkre való volt, úgyhogy szuper volt minden. Örültünk, hogy elkísérhettük Marcit :-)