Hétvégi Pilis

 Múlt hétvégén lecsaptam a kínálkozó lehetőségre, hogy szombaton egyik fiúnak sem volt semmilyen meccse, és még szép idő is volt, mondtam, hogy akibújt akinem, megyünk a hegyekbe. mindeg hová, de zöld vegyen körül és erdő. Hogy ne kelljen nagyon sokat autóznunk nekünk a Pilis a legkézenfekvőbb egy rövid hétvégi kiruccanásra, és bár sokminden volt a fejemben most is, végül a Vaskapu-sziklához mentünk fel, Pilisszentkeresztről indulva. 

Először elhaladtunk a ciszterci apátság romjai mellett. A legenda szerint a kolostor közelében lett merénylet áldozata Meráni Gertrúd királyné, akit a Bánk bánból ismerünk. ( ami Máténak kötelező olvasmány az idén, mondjuk Ő pont nem volt velünk, mert otthon maradt tanulni. ) II. András király felesége és itt volt a nyughelye.  

A romoktól nem messze megkóstoltuk  Klastrom- kút vizét, finom hűvös. 

Sokáig a zöld sávon haladtunk a Vaskapu-szurdokon végig, majd amikor elértünk ott egy piknikezőhelyet, ott felkanyarodtunk egy meredek emelkedőre. Közvetlenül a sziklához nem vezet jelzett út, csak ez a kitaposott ösvény felfelé. 

A meredek, morzsalékos kaptató végén feltűnik a Vaskapu-szikla, ami  egy egykori barlang mementójaként maradt meg, és természetvédelmi területen fekszik. 

szerencsénk volt, mert még pont egy hajszálnyival korábban érkeztünk alulról, mint egy nagyobb kirándulócsoport felülről, így volt még egy rövid kis időnk emberek nélkül megcsodálni a sziklaboltívet, és megörökíteni, mert utána a társaság letáborozott a szikla tövében, és elfogyasztották az uzsonnájukat. Voltak vagy harmincan. 

Mi fenntebb mentünk és ott ettük meg a zacskó csokis kekszet, amit magunkkal hoztunk. 

Igazán továbbmehettünk volna Pilis-tetőre, a Boldog Özséb kilátó felé, igaz, voltunk már ott, de hát az mit számít, ugyebár, de arra már nem tudtam volna rávenni a fiúkat, igaz, nem is erősködtem, örültem, hogy eddig legalább eljutottunk nagyobb balhé nélkül. :-) 

Lefelé rosszabb volt azon a meredek csúszóson leereszkedni, de azért sikerült, de ha erre jártok erre készüljetek, a sziklához vezető út nem könnyű, se fölfelé, se lefelé. 

A faluban még beültünk a cukrászdába, ezt megérdemelték a gyerekek, majd még bevásároltunk egy lidl-ben, és már otthon is voltunk. 

Még futásra is jutott idő. :-)