Ott, ahol mi laktunk, Skioniban csak részben lehetett látni a naplementét, mert a félszigetnek volt még egy kis kiszökellése, amitől nem láttuk. Így azt találtam ki, hogy egy másik délután menjünk el erre a kis kiszökellésre, a félsziget félszigetére, ami igazából egy tengerbe benyúló keskeny földnyelv, amiről ráadásul szuperjó véleményeket olvastam a google-onvolt arra egy világítótorony is, én azt is szerettem volna megnézni.
Le is parkoltunk egy viszonyalg nagy parkolóban, és elindultunk a világítótorony felé, de rövid kis séta után egy kerítésbe botlottunk, azon valami tiltó tábla. Arra a következtetésre jutottunk hogy a torony valami katonai területen fekszik, és ebből az irányból nem megközelíthető. Így csak oldalról, már a parton sétálgatva csodáltam csak meg.
Úton a csücsök felé. Nem volt könnyű a süppedő homokban kicaplatni a földnyelv végébe :-)
Halványan az Olympos vonulata is kivehető.
Nagyon menő hely volt, sokan jöttek hatalmas fényképezőgépekkel, objektívekkel, drónokkal, egy kis instalányocska hosszú percekig próbálta éppen előttem ellőni élete fotóját, ahogy csücsürítve a haját húzogva pózol a tenger mellett a homokban. Nem tudom sikerült-e neki, de lőtt magáról vagy 50 képet, és mindegyik után le is ellenőrizte, hogy hogy sikerült. Nyilván rosszul, különben nem csinált volna annyit :-)
de ez csak egy kis közjáték volt, jót mulattam rajta, egyébként pedig megunhatatlan volt a tenger sokszínűsége.
Az igazi naplementét persze nem vártuk ki, azt már "otthonról" néztük. A közelebbi sötétebb sziluettnél voltunk aznap, a távolabbi pedig az Olympos.
A falunkban ekkorra már minden este amolyan helyi piacozás volt, fenséges olívabogyó standdal :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése