Atlétika vb női maratonfutás

 Valahogy a nyár folyamán a nyaralásra készülődés majd a nyaralás miatt kimaradt, hogy ráizguljunk az atletika vb-re, aztán mikor hazajöttünk, gondoltuk, hogy akár kimehetnénk egyik délután, de aztán elmaradt, mert nem néztünk utána, hogy mikorra lenne még jegy, és igazából a gyerekek sem pattantak annyira rá a témára, hogy mondogatták volna folyton. Esténként persze mindig néztük a tévében, nyilván ez hangulatilag közel sem hozza azt az élményt, viszont eseménykövetésben jobb, mint a helyszínen lenni. Szóval megvan annak is az előnye. 

De azt már korábban is terveztem, hogy majd a maratonfutásra ki szeretnék menni, de akkor még Görögországban voltunk, és nem is tudtam mikor lesz. Aztán a héten világosodtam eg, hogy ez bizony most lesz a hétvégén, és ráadásul itt a Hősök terén rajtolnak, ami nekünk nagyon közel van, akkor mondtam is a fiúknak hogy valamelyik reggel kimennék, ki akar velem jönni. Először mindenki akart, de aztán mikor felvilágosítottam őket, hogy reggel 7-kor van rajt, akkor már csak Marci tartott ki :-) 

Bár mondtam, hogy ráérnénk csak 8 körül kimenni, és akkor látunk még a versenyből is, de MArci MArci ragaszkodott a rajthoz, így a Nagyok visszakoztak, hogy ők olyan korán biztoshogynem :-) 

Így 3-an vágtunk neki a Ligetnek szombat reggel fél7 után, Feri, Marci meg én. Bicajjal mentünk, az nagyon praktikus volt, ls épp a rajt előtt egy kicsivel értünk oda, találtunk is jó helyet. 

A verseny elején volt egy 2 km-es "felvezetés"  és utána 4-szer futottak egy 10 km-es körön a városban. 

Nagyon szimpatikus és kedves volt, nem tudom, ez mennyire hagyomány, vagy megbeszélés, de az első kis 2 km-es oda-visszán a magyar bajnok Szabó Nóri vezette a bolyt, utána persze mikor ráfordultak az első 10 km-re nyilván már kialakult egy élboly, de  akkor is nagyon jó volt látni egy magyart a sor elején. 

Aztán miután másodjára is elsuhantak előttünk, akkor biciklire pattantunk és szakaszosan eltekertünk a Lánchídig, ott vártuk be a harmadik kört, és elindultunk vissza, hogy a befutónál újra a Hősök terénél legyünk. 

Óóóó elképesztően jó volt őket látni, hogy micsoda koncentráció  van az arcukon, hogy mennyire összeszedett a mozgásuk, hogy milyen szépen futnak! Sosem láttam még afrikai futókat élőben, hihetetlen, hogy milyen sebességet tudnak diktálni, de még a legutolsónak befutó tajvani lány is, aki végig több kilométerrel le volt maradva, még ő is elképesztő időt futott. 

A végén etióp győzelem és második hely, marokkói harmadik hely lett az eredmény, de a magyar lányok is szép eredményt értek el. 

Irdatlan hőségben kellett futniuk, a végén már a kordonnál állás is izzasztó volt, szóval le a kalappal!

Nagy élmény volt! 

A kedvenc kis japán szurkolóim a villanyoszlop tövében várják, hogy visszafussanak a Lánchídon a versenyzők. A kislány kezében egy saját készítésű, vonalas füzetlapra rajzolt piros kör-ös zászló, hurkapálcára ragasztva. :-) Imádnivaló volt! 

Egyéni frissítőpontok országok szerint. Jól látszik, hogy milyen sok ország futója képviseltette magát.

Az akkori élboly. A piros kenyai végül lemaradt a dobogóról. 

Szabó Nóri

A befutó

Megvártuk még az utolsó tajvanit, mert neki is járt a taps, aztán hazatekertünk abban a döghőségben, de nagyon jó élmény volt. 

És összesen majdnem 15 km-t tekertünk össze.