Szegedi délután

Mi szombaton érkeztünk meg Szegedre, de mivel aznap nem volt Máténak futama, ezért nem mentünk ki a versenyközpontba, hanem egy városi sétát tettünk Szeged belvárosában. 

Szeged mindig gyönyörű, és még azon a forró nyári délutánon is nyüzsgő volt.

Természetesen a Dóm téren kezdtünk, ami ilyenkor nyáron kevéssé élvezhető, mert fel van állítva a színpad, de azért mégiscsak. Nagyon-nagyon régen voltunk már a Szegedi Szabadtéri egyik előadásán, bár azt hogy mit néztünk már nem tudom, de nem is az volt akkor sem a lényeg talán, hanem a milliő, ami ott a Dóm előtt kialakul. 

A teret nem lehetett ugyan körbejárni, de a templomba be tudtunk menni, nem jártunk úgy, mint a pécsi székesegyházzal, hogy mindig volt benne valami rendezvény, ami miatt nem lehetett még bekukkantani sem, amikor meg végre bejutottunk, akkor meg épp zárt, és kitessékeltek minket. 

Szóval ide be tudtunk menni még éppen 6 előtt, melőtt az esti mise elkezdődött volna. 

Hát gyönyörűszép belülről is, és el is bizonytalanodtam, hogy voltam e már benne korábban, mert annyira ismertelennek tűnt, annyira magával ragadott, mintha most láttam volna először. Pedig nyilván jártam már benne, hiszen osztálykiránduláson is voltunk itt, akkor bizonyára kötelező program volt a dóm. De az meg már százezeréve volt, ki emlékszik már rá. 

Azán sétálóutca

Klauzál tér

Tisza-part

És a gondolkodó kislány :-)

Másnap reggel 9- kor már a Maty-éren voltunk, majd amikor Mátéék leeveztek, akkor volt egy laza 2-3 órás szünet, mire megint sorra kerültek, addig mi megint visszamentünk a városba, és elsétáltunk a zsinagógához, ami előző délután kimaradt. 

Gyönyörűszép ez a a zsinagóga, még kívülről is nagyon monumentális. Nem mentünk most be, mert nem is igen lett volna időnk rá, meg én farmer rövidnadrágban voltam, hiszen az evezősversenyhez öltöztem, és így nem gondoltam, hogy be kéne menni. De alaposan körbejártuk és megcsodáltuk. 

Még egy fagyi és egy gyors Lidl-ös bevásárlás is belefért, hiszen  másnapra kellett valami ennivalót hagyni a fiúknak, és már kint is voltunk megint. 

Máté olyan fáradt volt, hogy bár nem szokása, de tátott szájjal aludt a kocsiban hazafelé jövet. :-)