Amikor Máté fut

 Néhány hete kérte Máté, hogy nevezzük be a spar maratonon a 10 km-es távra. Azért kapott vérszemet, emrt az egyik evezős edzőtársa futott a wizz air-en egy félmaratont. Igaz, ő kicsit idősebb Máténál, 17 éves, azt hiszem. Szóval ez motiválta. 

Úgyhogy ma reggel megintcsak nem aludhattunk délig, nem mintha ez bármikor is előfordult volna, vagy előfordulhatna, de ez a hétvége sem a pihengetésről szól. 

Mivel még a rajtszámát is át kellett venni, indulnunk kellett időben, meg hát egyébként is, kell ott egy kis hangolódás. 7-kor már úton voltunk, Marci meg én voltunk a szurkolóstáb, Milánnak meccse volt 9-kor, Feri meg elutazott. 

Aki volt már ilyen rendezvényen, az pontosan tudja, hogy mennyire sodró egy ilyen esemény hangulata, hogy mennyire jó ott lenni, hogy sziinte érezni a levegőben a vibráló energiát. Még úgy is, hogy most csak szurkolóként vettem részt, még így is nagyon jó volt. 

Átvettük a rajtszámot, majd sétálgattunk kicsit még a kiállítópultok között, Marci ahol csak lehetett játszott, pörgetett, és kapott tollat, kulacsot, esőkabátot, meg még mindenféle apróságokat. Sajtkóstolót, Mg port, Máté napszemüveget. fél óra alatt jól megpakolták a szatyromat mindenféle cuccal. 

Aztán Máté bemelegített, majd elrajtolt. Marcival tettünk még egy kis kört, de aztán visszamentünk a korláthoz, hogy várjuk Mátét, hogy jó helyünk legyen. 

Nagyon gyorsan elszaladt az idő, mert alig telt el fél óra, már jöttek is az elsők. Mit jöttek... száguldottak... repültek. És onnantól már szépen csordogáltak a versenyzők, mi pedig online követtük Mátét, hogy hol tart, hogy le ne maradjunk róla. :-) Aztán persze én majdnem lemaradtam, mert azt hittem még van 1 perc, de nem volt, mert belehúzott a végére (is), és Marci kiabált, hogy ott jön Máté!!!!

Nagyon-nagyon szuoerül futott!!! És olyan szépen tartotta most magát, máskor volt már, hogy nagyon szétesett a mozgása, de most nagyon egyben volt, és nagyon gyorsan jött. Úgy örültem neki! Majdnem sírtam. :-) Emlékszem még a saját első hivatalos 10 km-emre, hát az olyan boldogság volt nekem, hogy csak na. Igazi mérföldkő. 

Aztán már csak meg kellett keresnünk, és örülni az eredménynek :-) 53:19 alatt teljesítette a távot, ami nagyon- nagyon jó idő, szerintem. Így elsőre meg pláne :-) Azt mondta elfáradt, de tudott volna még futni. Ez a legjobb érzés szerintem a világon. A jóleső fáradtság, de amikor van benned még egy kis szusz, ami további célokat tűz eléd, hogy többre is képes vagy. És úgy szeretem Mátéban, hogy ilyen határozott. Hogy kitalálja, megcsinálja. ( bár a fizikaleckével is határozott tervei lennének :-) ) 

És annyira hiányzott Monspart Sarolta a rendezvényről... olyan sokszor emlegette a speaker is, amikor az ő szavaival bíztatta a futókat. Hogy mosolyogjatok, fiatalok vagytok és szépek, fussatok örömmel, és jól álljon ám a frizura a célfotón :-)