A szerbiai szállásunkon úgy-ahogy tudtunk csak jól aludni... A fenti hálórészben mozgásérzékelős lámpa volt a falon, ami minden oldalraforduláskor felkapcsolódott. Miután letakartuk trikóval, utána már jó lett volna, de akkor meg elkezdett dörögni az ég meg zuhogni az eső.
Ettől függetlenül izgatottan vártuk a napot, mert azt olvastuk most jön még csak az utazás izgalmasabb és szebb része a hegyeken keresztül, keskeny szerpentineken.
Először a szerb-montenegrói határt kezdtük el nagyon várni. Nem volt internetünk, eu-n kívül a hazai roamingot nem tudtuk volna csak brutáldrágán használni, az offline térkép meg csak nem akarta mutatni sehogy. Az útszéli táblák meg hát... Azok sem írtak semmit. Úgyhogy egyszer csak szinte belecsapódtunk a határba. Vagyis a sor végébe, és ráj{ttünk, hogy ez a határ. 🙂
Kb. Fél óra volt az átjutás, de minden macera nélkül. Aztán sutty, már azt hittük jók vagyunk, de sokkal-sokkal később jöttek csak a montnegróiak kapui, de itt már nem volt semmi várakozás.
A határon |
Gyönyörű. ♥️
VálaszTörlés