Mátékám

Még a múltkor, amikor Marcinak vettem egy zakót a farsangra, és itthon felpróbálta, akkor Máté is ráharapott, hogy márpedig neki is kellene egy zakó, és hogy ő ezt már mondta máskor is, hogy vegyek neki, de neki bezzeg nem vettem. ( szerintem nem mondta, de ha mondta is, akkor is max. egyszer, az meg ugye nem számít) 

Kérdem tőle, hogy ugyanmár, minek neki zakó? Hová venné fel? 

Azt mondja, bárhová! 

Merthogy a Robi, az evezősedző is abban jár, egy póló, vagy pulcsi meg sportzakó. 

Mondtam neki, jó, majd alkalomadtán veszünk neki zakót. 

Aztán tegnap a szóbeli felvételik miatt nem volt náluk tanítás. Ennek örömére, akkor előállt a listájával, hogy akokr vigyük el a hátizsákját megvarratni, ( elvittük, de nem éri meg megvarrni), aztán menjünk el a mobiloshoz, és cseréltessük ki az aksit a telójában, ( ez pipa), és végezetül kinyögte, hogy na akkor ez a remek alkalom, hogy vegyünk neki egy zakót! 

Hát úgy kellett ez nekem, mint púp a hátamra, de beáldoztam a futóidőmet, és beugrottunk a Hádába körbenézni. Hátha talál magának valami jót, és akkor olcsón megússzuk ezt a zakódolgot. 

Szerencsére (?) jóóóó sok férfi zakó volt a fogasokon, úgyhogy fel is próbált vagy tizet, mire talált magára valót, sőt kettőt is, egy alkalmibbat, meg egy lazábbat. 

Ma ünneplőbe kellett menniük a suliba, és a zakója még nem száradt meg, úgyhogy oda nem tudta felvenni, de délután az evezős farsangi buliba már abban ment. 

A délelőtti outfit-je: 

A délutáni meg a zakós. 

A farsangra meg előkereste a pár évvel ezelőtti Asterix hozzávalóit, én meg előkerestem neki a régi piros farmeromat, ami még éppen jó lett rá. 

Most még odavan a mulatságban. Kíváncsi vagyok, mit mesél majd.