Úgy volt, hogy ma délben már elindulunk Szentesre, de mivel masszív ónos esőt jeleztek az ország azon részére, jobbnak láttuk nem elindulni. És ha már így alakult, akkor délelőtt jutott idő végre futásra is.
Az biztos volt, hogy a hegyek felé indulok, mert arra tuti nincs letaposva jegesre a hó, meg hát egyébként is.
Egy darabon, a tó parton Feri is velem tartott, majd mikor elváltunk fölfelé vettem az irányt.
Hideg volt, de olyan jól esett a mozgás, hogy egyáltalán nem fáztunk. A hegyoldalon néhány állatnyomon kívül semmi nem volt, csak a süppedő hó, és körben a csend. Elképesztően szép volt, és ha ebéd előttre nem lett volna még egy szánkózás betervezve, akkor ki tudtam volna futni a világból. Bár lehet, hogy egy heggyel arrébb már belefutottam volna valami határőrségbe...
Aztán kimentünk még szánkózni. Ebből volt némi duzzogás, hogy repedt a szánkó, meg egyebek, de végül csak sikerült egy bő órát csúszniuk, nekem meg addig kockára fagytak a lábujjaim.
Délután naplementekor pedig még tettünk egy jókora sétát Marcival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése