Kékszalag idén

 Annak ellenére, hogy a vitorlázás, mint sport, egyáltalán nincs jelen az életünkben, nem is próbáltuk sosem, nem is értünk hozzá, de a vitorlások látványa annyira hozzátartozik számomra a Balatonhoz, hogy amikor úgy jön ki, hogy épp itt vagyunk a Kékszalagkor, akkor teljesen a hatása alá kerülök. sokszor volt már ilyen, nagy ilyenkor a hepaj a városban, de magát a rajtot csak tavaly láttuk először, akkor is azért, mert vissza kellett reggel vinni a kölcsönbicikliket. 

Idén már előre tervezetten mentünk le reggel kilenckor a sétányra, hogy megnézzük, ahogy az a rengetegsok (idén 554 db) vitorlás, kisebbek és nagyobbak szépen felsorakozva várnak a rajra. Nagyon szépek így együtt, libasorban, és utána is, amikor telepöttyözik a Balatont. 

Aztán ahogy visszaértünk a faházba senkinek nem volt kedve semmihez, úgyhogy futócipőt húztam, és elfutottam Csopakra. Út közben is láttam felülről a hajókat, és amikor a strand végén kimentem a stégre, akkor pont ott haladtak el éppen :-)

Az esti sétánkat úgy időzítettük, hogy hátha elcsípjük a befutót. Idén hozzánemértő szemmel is jobbak voltak a vitorlás körülmények, tavaly nagyon későn ért be az első hajó, mert szélcsend volt. ( volt már olyan is, amikor zuhogott az eső, akkor meg azért hagytuk ki), de most épp készülődtünk, amikor az m4-en pont odakapcsoltak a közvetítésre, és mondták, hogy egy fél-háromnegyed óra múlvára várják a beérkezést. Úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat. 

Odafelé pont elcsíptük, ahogy a Kelén és a Kisfaludy is kikötött a szép naplementében. 

A kikötőben irtó nagy tömeg volt, és mire valahol találtunk egy stabil állóhelyet, ahonnan még láttunk is valamit, addig be is ért az első hajó, nagy üdvrivalgások közepette. 

És világító majdnem teliholdat is láttunk.