Jelentem, a focitábort túlélték a gyerekek! egyben, egészségben, napszúrás nélkül vészelték át azt az irdatlan hőséget, ami pont azon a héten volt. Jól érezték magukat, még úgy is, hogy Marci éjszakái azért nem mentek olyan simán. Szegénykém nemigen találta a helyét és az edzőnél kellett menedéket keresnie/találnia.
Nemcsak fizikailag fáradt el, hanem lelkileg is kicsit megviselte a tábor. ( De hát ő akarta! Én ezer módon próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt.) Napokig olyan instabil volt érzelmileg, amilyen Marci nem szokott igazából lenni, pláne nappal. Napközben ő nagyszájú menőcsávó, a társaság központja, aki mindig csinál valamit. De most olyan bújós volt, mint este szokott lenni, és mindenen elpityeregte magát. Nehezen szokott vissza Máté piszkálódásaira, hogy nem kell komolyan venni, ( amit egyébként tud, és gondolkodás nélkül leoltja egyébként), most minden kis szurkapiszkáért sírva fakadt, és nehezen talált vígasztalódásra.
De talán mostanra már túl van rajta. Igaz, közben majdnem egy hetet voltunk már a Balatonnál is.
Nem terveztem nagy dolgokat az idei évkezdő balatonozásunkra, mert sejtettem, hogy a focisták kész lesznek teljesen, ráadásul bár nem volt már annyira fájdalmas a hőség, mint pár nappal korábban, de azért jóóóó meleg volt, pont strandidő, úgyhogy megelégedtünk a délelőtt téblábolással-délután strandolással, és ez jó is volt most így.
Azt gondoltuk, hogy mivel napokat ígértek, biztos sokan lesznek majd, de tévedtünk. Pénteken érkeztünk, és péntek délután pl. alig voltak a strandon. Ami engem mondjuk nem zavart, pont a tömeg miatt nem szeretek részben strandra járni... Hétvégén kicsit többen voltak, de a ahhoz képest, amit vártam, messze elmaradt. A víz meleg volt, nekem tökéletes :-) Végre nem kellett fél órát szoktatnom magamat a hideg vízhez :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése