Digitálisan

Mátééknál a héten gőzerővel beindult a digitális oktatás. Okozott némi kis kavarást itthon a gépekkel, hogy minden klappoljon nála, de most minden működik. 

Itt aztán tényleg digitális a digitális. Nem csak küldik a leckét, aztán csináld meg, olvasd el, küldd vissza, hanem rendes igazi órái vannak. Nekünk ez még tök új volt :-) 

Kicsit módosult az órarendjük, szerintem néhány órát tömbösítettek, pl. egy matekkal mintha kevesebb lenne most online, gondolom a maradék óra itthoni feladatmegoldás. 

Az mondjuk elég durva, hogy 9-től ténylegesen ott ül a gép előtt kb. 2-ig, de hétfőn pl. 3-ig.  Nem csoda, ha délután már csak lézeng és leginkább semmihez sincs kedve. Még rajzból is volt ma online órája, a tanár megmutatta, hogy mit kell majd elkészíteni itthon. 

Nem tudják, hogy meddig maradnak online-ban. Most az a legújabb hír, hogy a 30 napot ők is itthon töltik. 

Hegedű még van, zenekar az nincs. 

Milánéknak jövő héttől a szolfézs is meet-en megy majd. Azt mondjuk nem bánom, hogy nem kell még hétfőn este odacipelni. 

Milánéknál felmérést készítenek, hogy van-e olyan gyerek, és hány, akit a vírusra való tekintettel inkább otthon tartanának. Mert ha tömegesen lennének, akkor esetleg lépéseket tesznek e felé. A pedagógusokat tekintve lenne értelme annak, ha ők is átállnának, de Milánt tekintve neki jobb, ha sima iskolai keretek között nyomja. így sem feszül meg. Itthon, digitálisan még annyi sem ragadna rá, amennyi... 

Nem hiszem, hogy lenne most jó megoldás. A köztes megoldások meg úgyis véleményesek. 

Minden nap várjuk, hogy lesz-e holnap, és minden nap örülünk, hogy még egy napot kipipálhatunk.