Hopp

Ez a hét elég gyorsan elröppent. Csak szerdán gondoltam azt, hogy idegbajt fogok kapni, de aztán csütörtök, péntek már egész tűrhetően eltelt a szokásos mederben. Ezen a héten volt éppen 2 hónapja, hogy itthon nyomjuk, és pont egy hónap van még vissza. Bár remélem, azért júniusban már nem lesz lecke.
A lelkesedésünk az itthon tanulásért hétről-hétre látványosan  csökken. Mindenkié.  Pedig jó lenne még kitartani, mert Maricék azért még vesznek új anyagot, a nagybetűket még nem vettük egészen végig írásból, matekból a szorzás bevezetését vesszük épp, és nekem tök para, hogy a kisesett második félév miatt  jövőre nem fog boldogulni a szorzótáblával... Plusz gyakorlásra nem lehet egyáltalán rávenni, épp elég kínlódás, hogy a nap anyagot átvegyük rendesen. Múltkor olvasásórájuk volt zoomon, jövő héten zoomon fognak hangos olvasásból felelni.
Milán már nagyon unja a banánt.
Mág talán Máté a lelkiismeretesebb. Bár ki tudja mennyire hatékony az, amit elbűvészkedik a szobájában. Panasz nem érkezik rá, a beadandókat együtt átnézzük, úgyhogy a jegyei is jók. A fontos dolgokat átbeszéljük, az angolt együtt javítjuk, a matekot megbeszéljük, az irodalom szerintem megy neki, most fejezték be az Egri csilalgokat, töriből most volt témazáró a francia forradalomból, Napóleon korából, meg az ipari forradalomból, és ötöst kapott, úgyhogy szerintem nincs gond.
A hétvégén fel kell vennünk a szolfézs alapvizsgára megküldött anyagokat videóra.  Nem tudom, mi a minimális szint, amit hozni kell, de remélem átengedik. Végülis elénekelget, meg elszolmizálgat :-)
Rászokott arra, hogy minden este alvás előtt olvas még egy fél órát, van hogy egy órát is. Most a Robinsont olvassa. Olyan büszke vagyok rá ilyenkor :-) Máskor is persze, de ilyenkor is :-)

Virágzik a kert végében a bodza. Feri és Máté csütörtökön le is kapkodták, amit szépnek láttak, és már csak menet közben jutott eszünkbe, hogy lehet, hogy nincs is itthon annyi cukor, ami kell hozzá. Végül két fazéknyi szörpöt oda tudtam rakni belőle, de ezzel feléltük az összes itthoni cukorkészletünket.
De mivel még az alsóbb ágakon lesz még egy adagnyi, tegnap vettünk a boltban egy újabb karton cukrot.
Amit ügyesen ráejtettem a jobb kezem gyűrűsujjának a felső ujjpercére. Eszméletlenül fájt, és azt gondoltam, hogy tuti eltört. Ma már nem fáj annyira, de még mindig be van dagadva. Kenegetem, borogatom, és remélem, hogy hétfőig javul majd annyira, hogy nem kell vele kórházba menni.
Szóval ha elfogadtok egy jótanácsot, akkor ne ejtsetek rá az ujjatokra 10 kiló cukrot, mert baromi kellemetlen.
Most is olyan felemás ujjakkal pötyögök.

Délutánra biciklizést ígértünk a fiúknak. Remélem meg fogom tudni fogni a kormányt.