Boldogkői emlékek

Most, hogy a hatodik itthon töltött hétbe is belekezdtünk, nem sokat tudok már erről mondani... vagy amit tudnék, azt meg nem akarom... túlságosan felizgatnám magam rajta 😂
Úgyhogy inkább még a karantén előtti zempléni kirándulásunkról mesélek most inkább. Az sokkal vidámabb :-)
Mióta hazajöttünk onnan, azóta szerintem nncs olyan nap, hogy bele ne futnék egy szép zempléni képbe a neten, és újra és újra hálás vagyok, hogy erről nem kellett még lemondanunk. Mert most már tutibiztos, hogy Zemplén nagy szerelem. 💓Nem az egyetlen az országban, de nagy.
Igaz, nem volt már olyan felhőtlen a kikapcsolódás, mint ahogy terveztük, hogy majd lesz. Hogy a lelkileg és fizikailag is megterhelő őszi- téli felvételis időszak után, milyen jó lesz majd kiszakadni a világból és nem csinálni mást csak élvezni a természetet és a közelgő tavaszt.
Ez sajnos már csak részben sikerült. Mert igaz ugyan, hogy eléggé a világ végére mentünk, ahol nem is volt folyamatosan térerőnk ( nekem legalábbis), meg internetünk/wifink, de azért mégiscsak elcsípte a telefonom időnként a nagyvilágot, és akkor ömlött rá a koronavírus... és ez nem volt jó. Nem tudtuk függetleníteni magunkat eléggé a világtól. A tévében csak a közszolgálati adók jöttek... had ne mondjam...
De azért mégiscsak jó volt! És mennyire felértékelődött így utólag az a pár nap szabadság! Azt nem is gondoltuk még akkor.

Mikor pár éve Ferivel Kőkapuban voltunk, már akkor elterveztük, hogy ide még visszajövünk, pláne hogy akkor nagyon kevés ideig voltunk csak. Plusz a híres zempléni várak is bakancslistások voltak már egy ideje.
Így amikor kiderült, hogy a márc.15-és hétvégét 2 tanítás nélküli munkanappal toldja meg az iskola, akkor hamarjában lecsaptunk erre a 4 napra.
Szállást Boldogkőváralján foglaltunk egy Boldogkő Ház nevezetű vendégházban, amivel meg is voltunk elégedve. Szinte a vár alatt volt,  kedves, segítőkész házigazdákkal.

Reggel viszonylag korán indultunk, mert úgy terveztük, hogy még aznap felmegyünk majd a várba is. Mivel a március eleje még nem szezon, így csak 4-ig voltak nyitva a várak, és elvileg Boldogkő, Regéc  és Füzér is rajta volt a lsitánkon, úgyhogy nem volt vesztegetnivaló időnk :-)
Odaúton csak Mezőkövesden álltunk meg egy rövid sétára, és hogy bemenjünk egy pékségbe uzsiért.

Boldogkőre érve, a faluba vezető úton már csak a várban tudtam gyönyörködni, és tettük ezt egészen végig, míg itt voltunk, és jöttünk-mentünk. Láttuk borús időben, napsütésben, naplementekor, és este kivilágíta.

Sittysutty elfoglaltuk a szállást, szusszantunk egyet, és már indultunk is a várhegyre, hogy még legyen elég időnk a zárásig.
Én teljesen föl voltam spanolva, olyan régóta csak képen nézegettem és mondogattam, hogy majd egyszer eljövünk ide, hogy szinte hihetetlen volt, ahogy ott magasodott a felettünk a szikla tetején a vár.

 Az andeztitufa hegy tetejére épült várat valószínűleg a tatárjárás után építették, mint erődítmény, mely a Kassai utata és a Hernád völgyét volt hivatott védeni.

 Oroszlánszikla.

A vár maga igazán remek. Olyan IGAZI VÁR.
A fiúk a pinceszintre, a börtönbe és a kínzókamrába akartak először menni, így ott kezdtünk. Majd gyorsan, mert elég szeles idő volt, és még mielőtt nagyon beborulna az ég, kimentünk a csücsökbe, az őrtoronyba.

Na hát itt rengeteg képet készítettünk mindenféle felállásban. :-) Géppel, telefonnal, másik géppel, elölről, hátulról, oldalról....

 Ott lenn, a hegyoldalban barackfa ültetvény volt, amin Marcinak nagyon megakadt a szeme, és elhatározta, hogy majd neki is lesz ilyen gyümölcsfás ültetvénye. Itt már eléggé hideg szél fújt, Marcikám már eléggé didereg.

A régi palotaszárnyban most hadtörténeti- és makettmúzeum van.

Gyilokjáró.

Bár meleg napsütésben indultunk, mégis jól átfagytunk mire hazaértünk. Itthonról vittünk fasírtot és azt vacsoráztunk. Este valami francia filmet néztünk a dunán, amin a fiúk jót elnevetgéltek. Másnapra hosszú napot terveztünk, úgyhogy ránkfért a pihenés.