Második hét pipa

Ezt is túléltük.
Voltak mélypontok. Voltak sírások és duzzogások nagyjából mindenkinél. Na jó, Feri nem sírt, de ő nagyjából fél 9-kor bevonul a kisszobába, és legközelebb csak ebédkor látjuk, aztán meg este.

A ma reggeli első hír, ami szembejött, az hogy holnaptól tovább szigorodnak a kijárási lehetőségek. Minket ez nagyban még nem érint, nemigen járunk ki...
Ha tehetem, akkor egy-egy boltba menést összekötök egy kis futással, ameddig még lehet. Új útvonalon megyek, a vasút mellett, és igyekszem akkor menni, amikor úgy gondolom, hogy mások nem. De nem az igazi ez így, nem az a kikapcsolós fajta futás. Mindig nézem, hogy merre menjek, ha látom, hogy a következő szakaszon mozgolódás van, vagy kapuban beszélgetés, akkor átmegyek a túloldalra, vagy lekanyarodom arra, ahol épp nincs senki... de mások is így tesznek. Többnyire figyelünk egymásra, és tartjuk a távolságot. Szörnyű ez amúgy...
Ma egész úton egy régi rockszám járt a fejemben, " kereslek néptelen utakon... " és nagyon bosszantott, hogy nem tudtam rendesen felidézni csak részleteket belőle. Aztán itthon rákerestem, és egy P.Mobil szám volt.





Aztán mikor kidühöngtem magam, amiatt, hogy nem jut eszembe, akkor áttértem a Bonanza Banzáj Kihalt minden című számára, azt legalább tudtam elejétől a végéig :-) Apró örömök.



Ma postán is voltam. Először, amióta ez a karanténmizéria van. A hivatalba nem lehet bemenni, hanem kint álltunk kígyózó sorban, szépen, fegyelmezetten, 2 méterenként. Egy postáshölgy pedig ki-be rohangált, és mondta, hogy "jöhet egy csekkes, jöhet egy leveles, valaki a postashopba". Bent 3 ablak volt nyitva. Mi a zuglói főpostára járunk, itt van vagy 15 ablak. De nem ám úgy voltak nyitva, hogy 2-8-14, hanem 8-9-10, a sarokban. Szóval mi ott kint szépen várunk az előírtaknak megfelelően, aztán bent egymás mellé állítanak minket 50 centire a posta túlsó végében, hogy jól menjünk végig az egész hivatalon. Hát így..

Iskolailag ma lájtos napot tartottunk. Marcinak mondjuk ma volt sok mindene, de egészen időben végeztünk. Milánnak ma is volt online órája. Már belerázódtunk, és nagyon jó, mert így feldolgozzák az anyagot együtt a tanítónénivel, és házit már nemigen ad.
Továbbra is a főtárgyakra koncentrálunk, hogy azok feldolgozásával ne maradjunk le. ez főleg Mátét érinti, neki azért tetemes anyagrészei is szoktak lenni... A többihez csak akkor nyúlunk, ha jut idő, de azért heti 1-2 tesi leckét azért leadunk. Írtam a tesitanárnak, hogy Máténak nem fér bele, hogy naponta refeláljon a feladott témából, igyekszünk, de nem fog menni. Rendes volt, mert azt mondta nem gáz, küldje ahogy tudja, de neki muszáj kiküldenie minden nap valamit, mert őt is ellenőrzik.
Borsózik a hátam amúgy attól, hogy még ebben a krízishelyzetben is az adminisztráció a lefontosabb... hogy bele vagyunk kényszerítve a pedagógusokkal együtt, hogy egy alkalmatran rendszert használjunk, ami csak írott anyag továbbítására alkalmas, semmi egyébre. Ezért is különösen hálásak vagyunk, hogy Marci idősödő tanítónénije is vállalta, hogy beletanul a classroomba, meg a redmentába, és linkeket csatol,  meg egyebek, és hogy Milánéknál Anita néni is volt olyan bevállalós, hogy zoom-on online tanítson, mert ez nekik is biztos dupla munka, de a gyerekeknek sem mindegy, és sokunknak, szülőknek sem.
Mátééknak kis videókat csinál a matektanárjuk, amin elmagyarázza a napi anyagot lépésről-lépésre. És egy másikat, amiben megoldja a kiadott előző napi házit. Ezek nagyon hasznosak. Pont a geometriánál tartanak, szögek, háromszögszerkesztés... ebben a témakörben ez egy nagyon jó megoldás, mert vissza is tudja nézni akár többször is.

Hogy júniusig is eltarthat ez az egész.... ? erre egyelőre nem tudok mit mondani. Hogy júliusig? azt azért már nem szeretném...
Hogy ma majdnem ezren haltak Olaszországban, arra pedig már nem is találok szavakat...
Vigyázzunk egymásra!