Farsang

Nem tudom már, hogy hányadik farsangot éljük meg, de évről - évre egyre kisebb lelkesedéssel veszek ebben részt, idén meg aztán pláne nem volt semennyi kedvem sem nagyon ötletelni. Rég elengedtem már, hogy előrukkoljak egy igazán frappánsankreatív homemade jelmezzel, idén pedig abszolút a túlélésre mentem rá.
Szerencsére Mátééknál adva volt, hogy mik lesznek, idén filmadaptációkat kellett megjeleníteniük, és ők egy Ludas Matyi paródiával készültek. Ehhez nem kellett nagy készülődés szerencsére, nadrág+ ingünk az még akad itthon.
Marci idejekorán kijelentette, amikor előpakoltam a szekrényből az elmúlt évek jelmezhalmát, és próbáltam rátukmálni valamelyiket, hogy ő focista lesz, slusszpassz. Nem vitáztam vele, örültem, hogy ő is letudva, két gyerek pipa. :-)
Milánnal voltunk bajban, mert igazából se ötlete nem volt, se elképzelése, se semmi, nekem meg pláne nem, mígnem egyszer vacsora közben Marci azt javasolta neki, hogy legyen zombi. Erre Milán le is csapott.
De akkor még olyan messzinek tűnt a 28-a, és annyi minden feladat volt még előttünk, hogy nem is igazán gondolkodtam el a kivitelezésen, de akkor még úgy gondoltam, hogy régi ruhadarabokból összerakunk majdcsak valamit.
Végül erre aztán nem volt semmi idő. ( kedvem sem) Úgyhogy nagy mákomra épp belefutottam egy klassz zombijelmez hirdetésbe, a szezon végén már tökolcsón, úgyhogy le is csaptam rá, és boldogan veregettem meg a vállamat, hogy ez is megvan. :-)
A mulatság jól sikerült, már amennyire mesélő kedvükben voltak. A lényeg, hogy ilyenkor telezabálhatják magukat csipsszel, és dönthetik magukba a gyümölcslevet, más nem számít.

MArci és a kis barátai :-)

Milánkám. Az arcfestés a saját kezem munkája. Legalább ennyivel hozzájárultam a jelmezhez. :-)

Milán és a haverok :-)

Mátéékról leginkább videó készült, de annyira remek a tornaterem akusztikája, hogy nagyjából minden hallatszik benne, csak a beszéd pont nem annyira. 

Ezen is túlvagyunk. Idén is túléltünk egy farsangot :-)