Gipszmentes

Tegnap végre valahára levették Marciról a gipszet. Bár még vigyáznia kell rá, és most még jobban parázok, hogy megüti, ráesik, nem vigyáz rá, mint amikor gipszben volt, de mégiscsak jobb ez így.

Már rutinosan felkészülve mentünk a kórházba, és bár délutánra hívtak, és délután is mentünk, mégis mikor beléptünk, akkor meglepően nagy volt a tömeg. Na, gondoltam, innen sosem megyünk haza.
Aztán ahogy ott ücsörögtünk, akkor több Maccabi-s embert láttam ott jönni-menni, sérülteket is hoztak hordágyon, mentővel, gondolom miattuk csúszott meg ennyire az ellátás. Végülis mindegy, kivártuk a sorunkat.
Már röntgent sem csináltak, csak bementünk lekapták a sínt, amit a múlt héten még a biztonság kedvéért ráraktak, és már ott sem voltunk.