Mikor már erősen benne jártunk a tavaszban, és nagyon a nyakunkon volt a nyár, és még mindig nem volt eldöntve, hogy megyünk-e nyaralni, és hogy hová, az végképp nem, akkor még tág volt a világ, ( na jó annyira nem), és Feri több lehetőséget is megnézett. Leginkább a szállás volt az, ami döntött, egyrészt, hogy hol van még elfogadható árban ennyi főre apartman, másrészt, hogy mikor van szabad hely. Először Görögországot is forgattunk a fejünkben, mert annyira szerettünk ott lenni régesrégen. De autóval egyelőre nem akartunk ekkora távolságot bevállalni. Persze felmerült a sokak által kedvelt Horvátország, mi még nem voltunk ott sosem, de végül Olaszország lett a befutó.
Na és már akkor mondtam, hogy ha már így alakult, hogy szinte kartávolságnyira leszünk Velencétől, akkor ugyeugye elmegyünk majd oda megint, mert most biztos, hogy nem fog esni az eső :-)
Ilyenkor örülök csak igazán, hogy ha néha akadozva is, de vezetem a blogot, mert most pár kattintás után már meg is találtam az akkori élményeinket ( link) az esős Velencéről. Igaz, egy évvel korábban kellett keresnem, mint ahol először gondoltam...
És már akkor is azt mondtam, hogy ide egyszer vissza szeretnék jönni, amikor szép az idő!
Ez az egyszer pedig most jött el! 9 évvel később. Durva.
Az utazástervezésbe belevettük, hogy ne az ottlétünk elején legyen nagyon, mert akkor nehezen lehetne meggyőzni a fiúkat arról, hogy strandolás helyett menjünk várostnézni. A hétvégéről pedig az ingatlanos csaj beszélt le, mondván, hogy akkor tuti fullra van nemcsak a város, de az utak is, oda-vissza, így megállapodtunk a hétfőben.
Én itthonról a vonatos odajutást olvastam több helyen, hogy sima liba, de a csaj azt mondta, menjünk inkább úgy, hogy autózzunk el a földnyelvnek a túlsó felén lévő kikötőig, és onnan hajózzunk át Velencébe. Ehhez volt is egy hajós kontaktja, hogy-hogynem, és rögtön le is foglalta nekünk a hajón a helyeket hétfőre. Szóval így mentünk.
Hétfőn elég korán kellett kelnünk, hogy elérjük a 9.30-as hajóindulást. Mi még picit rá is hagytunk az időre, mert jobb szeretünk időben odaérni, semmint rohanni, és izgulni, hogy vajon odaérünk-e.
A fiúk még egy kicsit tudtak szunyókálni az autóban, amíg odaértünk Punta Sabbioni-ba a kikötőbe. Több cég is indít innen hajókat, kisebbeket, nagyobbakat, kicsit kijjebb, még a kikötő előtt vitorlások is horgonyoztak, lehet, hogy azokat is lehet bérelni, és halászokat is láttunk kint a lagúnán.
A kikötő mellett van egy hatalmas parkoló, ahol napi díjat kell fizetni, ott leparkoltunk, és kerestük a hajónkat. Arra mondjuk még várnunk kellett, még a csaj sem volt ott, akinél le kellett jelentkeznünk, de csakhamar befutott ő is meg a hajó is.
Olyan jó volt megérkezni! Már-már hihetetlen volt, hogy újra itt vagyunk.
Mondjuk a fiúk nyávogtak, hogy meleg van, melegük van, mikor eszünk, mikor iszunk, de legalább nem esett az eső, és nem kellett babakocsit cipelni a lépcsőkön föl-le. Már megérte. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése