2019. július 15., hétfő

Bibione 4.rész- világítótorony

Bibione, ami direkt egy  tengerparti nyaralóvárosnak lett építve a háború után, nem bővelkedik látnivalókban, nem is ez a célja, hiszen ott a tenger, mi kellhet még más. :-)
Na de a 11 km-es homokos partszakasz mentén végig sétálójárda és bicikliút is húzódik, amin azért kényelmesen lehet fel-le sétálgatni. A város szélén pedig áll egy világítótorony, ami viszont  csak gyalogosan közelíthető meg. Vagy hagyományos kétkerekű biciklivel, de ez nálunk Marci keze miatt most nem jöhetett szóba. ( a városban egyébként minden sarkon van egy bicikli-bringó-elektromos jármű- kvad- akármi kölcsönző)
Egyik este el is indultunk a parton a világítótorony felé, de végül nem mentünk el addig, mert a fiúk kezdtek fáradni, kezdett nagyon esteledni, és elkezdtek enni minket a szúnyogok, úgyhogy hiába láttuk már a torony tetejét, nem mentünk el addig. A gyerekeket így is alig bírtuk hazahúzni.








A városnak ezen a végén van a kutyás strand is. Igaz, abban az órában már nem volt nagy tolongás, de a városban nyilván ennek a lehetőségnek köszönhetően jó sok kutyás nyaralt, akik esténként ugyanúgy a kutyusokkal sétálgattak a parton, vagy a főutcán. Marci nagy örömére :-) aki nem győzte mutogatni, hogy nézd milyen cuki kiskutya, vagy épp mekkora nagy.

Jóval arrébb a part mentén, már egyre érintetlenebb volt a part, és egy részen igazi mocsaras tavacskákat is találtunk, gémekkel, madárfészkekkel. mivel sok infónk nem volt a helyről, arra jutottunk, hogy valószínű ilyen mocsaras elvadult lehetett egykor az egész partszakasz, még mielőtt be nem építették és nem lepték el a nyaralók.





A világítótorony felé amúgy egy remek sétány vezetett.


Másnap reggel el is futottam ezen a remek sétányon a toronyig. Kb. 1 kilométert kellett volna még mennünk, talán egy picit kevesebbet, hogy odaérjünk, és a későbbi szakaszon a sétány nagyon hangulatos fastégszerű járdává változott, fák között kanyargott, és a part arra kifelé már tényleg érintetlennek tűnt. Nagyon szuper volt! Életem egyik legjobb futása volt :-)











Hiába terveztük, hogy majd még kimegyünk a toronyhoz együtt is, erre sajnos nem került sor végül. Gyalog túl messzire lett volna már este, mire oda jutottunk volna, meg a hét második felében estére mindig be is borult és vagy esett vagy nem, de dörgős-villámlós volt az ég, nem mertünk volna ekkora túrát bevállalni. Bringóval pedig, ahogy először gondoltuk, hogy majd odamegyünk, nem lehetett rámenni a parti útra.

2 megjegyzés:

  1. Mindig is imádtam a világítótornyokat :) ! Nagyon szép, neked pedig külön elismerésem, hogy minden nyaralás alatt futsz rendületlenül!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A rendületlenül azért túlzás, de egyszer-kétszer azért elmegyek :-)

      Törlés