Első MarciBozsik

Vasárnap délután jött el annak az ideje, hogy Marci is debütált a Bozsik kupán. Igazából már 2 hete is ment volna, de akkor a nagy eső miatt lemondták az U7-t. Most viszont szép napsütéses idő volt, jól is esett már az egész hetes esőzés után. Mondjuk vicces, hogy szerdán visszavettem a vastagabbik szövetkabátomat, vasárnap meg szinte nyári meleg volt a pálya szélén.
Marci már nagyon izgatott volt. Számolta, hogy hányat kell még aludni, hogy legyen a Bozsik. Olyan kis cukorborsó amikor is kis lelkes. :-)
Mivel nagy nap volt ez Marci életében, így egész családostól keltünk útra, és támasztottuk a hálót, míg Marci játszott. Nemigen szokott erre mostanában példa lenni, én már kicsit belefásultam a Bozsik kupákba, kevésbé tud lázba hozni, és sokkal jobban bosszantanak a mellettem kiabáló apukák, meg a szétdobált szemét, mint amennyire élvezni tudom a mérkőzést.  De ez a 6-7 éves korosztály annyira aranyos, ahogy hajtanak, ahogy lelkesednek, az annyira ösztönből jön. Kifulladásig kergetik a labdát, csúsznak be, de volt egy kisfiú pl. aki gondolt egyet és leült a pálya közepén, és tépkedte a füvet, mert elfáradt. Nagyon vicces volt :-)
Szóval jól éreztük magunkat nagyon. Rengeteg csapat volt, de nem játszott mindenki mindenkivel, hanem 4x10 perces meccseket nyomtak. És azok sem sima focimeccsek, hanem valami kétkapus játék, mármint, hogy egy csapatnak 2 kapuba lehet lőni, vagy volt, hogy egy kapu volt, meg egy bójapár, és az egyikbe lőni lehetett, a másikon meg csak átvezetni... szóval kicsit megkavarták, nem is vagyok benne biztos, hogy a gyerekek maradéktalanul képben voltak, hogy mik a szabályok, de játszottak ügyesen.

Végül még oklevelet is kaptak a srácok.