Felszaladtunk a villányi kilátóba is

A Villány és Villánykövesd közötti alig 2 km-es útszakaszról pont rá lehet látni a kilátóra, amit a a régi kőbánya partjai mellé emeltek, és így az egykori kőbánya hasadékát is jól látni, és a környező hegyvonulatokat is meg lehet szemlélni.
A kőbányán egy kőzettani tanösvényen lehet végigsétálni, és nem hosszú az egész.

Mondanom sem kell, hogy a délelőtti nagy kirándulás után senkinek nem volt kedve elmenni a kilátóhoz, kivéve engem. Én pedig már az első naptól fogva mutogattam, hogy ott van fenn a kilátó, menjünk fel, de senki nem akarta érteni, mit beszélek, és amikor megint előjöttem a villányi kilátóval, csak néztek rám, hogy miről beszélek.

Először úgy volt, hogy hazafelé a Szársomlyóról majd felmegyünk ide is. De aztán nem mentünk fel, mert mindenki éhen- és szomjan akart halni, meg melege volt, meg fáradt volt, meg kínlódott, úgyhogy elmaradt. De mivel hétfőn délelőttre már mást terveztünk, így délután muszáj volt még erre is sort keríteni. Bár én felvetettem, hogy szívesen átfutok egyedül, nem kell nekem a kínlódás, de ennek az ötletnek  sem volt nagy támogatottsága.

Had ne mondjam, hogy a 2,7 km -ből, amit a hoteltől mutatott a térkép 2.5-t autóval tettünk meg. És nem a kőbányán keresztül másztunk fel gyalog, végig  a tanösvényen, hanem a bánya fölötti murvás úton mentünk fel, a temető mellett, majdnem végig autóval. Ahol kiszálltunk, ott már szinte ott is volt a kilátó.

Marci lement kutyába. Hogy miről jutott megint eszébe.... egyszer már felhagyott ezzel a kutyázással.

A kőbánya hasadéka. Lent egy nagyobb társaság piknikezett, meg falat mászott épp.

Villány

 Nagyharsány felé nézve, a Szársomlyó lábával.

Becsületes nevén Templom-hegyi kilátó.

Nem volt semmi kiírás, hogy hogyan lehetne oda lejutni, a meredek mészköves falon meg nem nagyon mertünk leereszkedni. Végül az autónál kifigyeltem, hogy egy kutyás pár, akik fentről mentek le, most szembe jönnek egy adott irányból, és gondoltam, hogy akkor arra lehet lemenni a völgybe.
Itt is meredek volt a lefelé út, de itt legalább volt kapaszkodó, nem úgy mint a kilátónál.

Elvileg itt a hasadékban kellene lennie mindenféle információs tábláknak a kőzetekről, a különféle korokról, és állítólag megkövesedett hüllőcsigolyák és egyéb lenyomatok  is akadhatnak itt, de se táblát nem láttunk, se semmiféle támpontot, hogy érdemes lenne tovább indulni. Így csak kicsit nézelődtünk, a fiúk futottak pár kört, én besétáltam egy ösvényen, ahol pont elcsíptem ahogy két mókus átröpült az út felett, aztán visszaindultunk a hotelbe, mert borkóstolás volt még vacsora előtt. :-)