Hegedűvizsga is volt, meg más is

Rendhagyó módon idén nagyon koránra került a féléves hegedűvizsga. Talán már említettem, hogy más beosztás szerint zajlik idén, mint eddig, ha nem, akkor most mondom, és talán emiatt. A lényeg, hogy én azért eléggé aggódtam, hogy hiányozni fog az a két hét a gyakorlásból. A kora vizsga miatt a zongorás próbák is már megkezdődtek november közepén, ami abból a szempontból jó, hogy nem zsúfolódik össze minden decemberre. Persze ha nem lenne Murphy, akkor nem is tudom... minden mehetne zökkenőmentesen... de van, így amikor hétfőn délután azzal fogadtak az oviban, hogy MArci uzsonna után hányt egy nagyot, akkor először nem is tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Végül egyiket sem tettem. Reménykedtem, hogy csak valami múló gyomorrontás, hiszen, a hétvégén szülinapi buli volt, meg mittudomén, habzsidőzsi, és cukrosüdítő töményen, amihez mi nem vagyunk hozzászokva. De aztán tényleg elég cefetül nézett ki szegénykém, úgyhogy rákészültem, hogy szép hetünk lesz...
-kedden zeneórák +zongorás próba
-szerda hegedűvizsga
- csütörtök Máté fogorvos
Pörgettem magamban, hogy szép lesz ezt egy hányós gyerekkel végigcsinálni...
Végül mákom volt, mert kedd délutánra már egészen vállalható állapotban volt. Ugyan lagymatag volt még, de vállalható, így a vizsgapróbát sikeresen vettük.
A szerdát is kibekkeltem, mert aznap jött a villanyszerelő és Feri itthon maradt, hogy elmenjen a még át nem vett lámpákért, egyebekért, meg hogy ellesse a trükköket, mert a villanyszerelő ki tudja mikor tud még egy napra jönni, ha jön egyáltalán. Azért remélem jön még. Van még mit csinálni, de egyes helyiségekben fölkerültek a konnektorok és a kapcsolók, egyesekbe még nem, egyesekbe pedig nem úgy lett bevezetékezve, ahogy azt kértük, mert nem duplakapcsolót csinált, hanem szimplát, amin dühöngtem egy sort, mikor mondta Feri, de most már mindegy. Azt mondja Feri, hogy egyelőre nem gáz, szerinte, szerintem az, és hogy majd ki lehet javítni, de ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy így marad ez most már vagy 20-30 évig, mert a szét kéne hozzá kapni a gipszkartonozást.
Jövő héten jön a főmufti, és akkor lehet, hogy már vécénk is lesz. Ki tudja :-)
Szóval szerdán itthon volt Marci Ferivel, amíg én Mátéval hegedűvizsgáztam.

Óóóó a hegedűvizsga nagyon klassz volt. Leszámítva, hogy jókora csúszással kerültünk be a terembe, ahol Kálmán bácsi, a zeneiskola nagynagyvezére vizsgáztatta egy személyben a gyerekeket. Én kicsit izgultam, de hát én mindig izgulok, bár Feri bácsi, a hegedűtanár mindig nagyon dicsérte Mátét, hogy szuperül játszik, és tényleg úgy játszik, ha odafigyel és koncentrál, na de ha nem... és hát nem vitte azért annyira túlzásba a gyakorlást, szerintem.
Aztán egyszer várakozás közben kijött a váróterembe, és mondta Máténak, hogy eddig senki nem játszotta olyan jól azt a darabot, amit ő is játszott, úgyhogy hajrá.
Végül tényleg szépen játszotta mindkettőt, és amennyire meg tudtam ítélni sikerült még arra a pár ki trükkre is figyelnie, amit Feri bácsi javasolt neki előző este, meg vizsga előtt.
Kálmán bácsi is nagyon megdicsérte, mondta, hogy szép határozottan játszik, és hívta, hogy menjen a Kabóca zenekarba játszani. Máté persze ettől teljesen belelkesült. Egy ideje már mondogatja, hogy mikor mehet már a zenekarba. Hát most mehetne, csak igényel némi átszervezést a dolog, mert csütörtökön a focival pont egyidőben van a zenekar. De már rajta vagyok az ügyön :-) Máté most nagyon lelkes. És hát olyan jól áll a kezében az a hegedű, no!
Csak telefonnal tudtam videózni, azzal meg olyan béna vagyok. Sokkal jobban játszott, mint ahogy a videón hallani.

1. darab
2. darab

Máté már most rögtön ment volna a zenekarra, de szerintem csak januártól vágunk bele. Addig rákészülünk. Persze most már Milán is nyávog, hogy ő mikor fog zenekarban játszani :-) Mondja ezt úgy, hogy 3 hónapja vett furulyát a kezébe. Csak hogy mindig legyen min nyafogni.