Szinte már eseménytelen szerda-csütörtök

Szerdán nem volt túl jó idő... olyan nagyon fújt a szél, hogy csak na...
És mivel Máté még mindig táborozott, megint csak ott voltunk, hogy mit csinálhatnánk, amit nem bánnánk utána, hogy Mátét kihagytuk belőle. Ezért megint Tihany felé mentünk, arra apellálva, hogy majd teszünk egy kört a levendulás felé, ami tavaly olyan sivár volt már, amikor ott jártunk. De ahogy leparkoltunk a fiúknak semmi kedvük nem volt "kirándulni", ők aztán biztos, hogy nem mennek sehová, ők aztán tuti nem kirándulnak, és különben is... Nekünk meg nem volt erőnk vitatkozni velük, így nem mentünk levendulásba, hanem csak fölsétáltunk az apátsághoz. Mondjuk ez is szép kis séta volt. Viszont ahogy felértünk még jobban elkezdett fújni a szél, és tényleg nem volt túl jó idő. :-( Öröm volt a meleg kürtőskalácsot szorongatva nézni a Balatont. Mert Balatont nézni mindig jó.

 Például ezt a levendula-lepárlót sem láttuk még :-)

 És átintegettünk Füredre:

Délután pedig csak lesétáltunk a strandra bámészkodni. Szötymörgött az eső is. Nem volt épp sétaidő.

Csütörtök volt a tábor zárónapja, és délelőtt felmentünk az edzésre, és a kicsik is beálltak meccset játszani. Marci irtó cuki volt, és olyan kis ügyes :-)

Délután még volt egy közös fagyizás meg Balaton-nézés.

A kedvenc képem:-) Marci és a 4.b-s focisták.

Estefelé megint lesétáltunk a vízhez, hogy megnézzük, milyen. A fiúk persze mindenáron erősködtek, hogy ők bizony bemennek, de abban maradtunk, hogy max térdig mehetnek.

Ez az elképzelés akkor dőlt meg, amikor Marcinak vizes lett a nadrágszára, mert nyilván az ő térde alacsonyabban volt, mint a többieké. Ekkor gatyára vetkőzött mindegyik, és úgy tolták. Végül a jobbnak láttuk, ha a felsőből is kibújnak, és úgy pancsolnak pár percet, különben sanszos volt, hogy  vizes ruhában kell hazamenni, és az rosszabb lett volna, mint 10 perc csobbanás. Mondjuk csakis azért voltak hajlandók sima gatyában bemenni a vízbe, mert az égvilágon nem volt rajtunk kívül senki a strandon. Később jöttek csak. Akkor meg már mindegy volt.

Marci nagyon komolyan tolta. Tisztára olyan, mint a Reszkessetek betörőkből Kevin az egyik jelenetben.


És hát öööö... egy ilyen csúszdakomplexumot építenek a kis csobbanómedence helyére. Nem mondom, hogy felhőtlenül tudok ennek örülni, mert míg a régi kiscsúszdán vígan boldogultak most már a gyerekek egyedül is, erre az óriáscsúszdára nem biztos, hogy fel fogom őket engedni, sőt az sem biztos, hogy felengedik őket egyáltalán. Na abból lesz csak az igazi hiszti!