Az idén, az eddig évektől eltérően, délelőtt rendezték az évzárót, mert délután pont az udvari színpadra süt a nap, és használhatatlan. így pl. tavaly Mátéék nem is tudták előadni a műsorukat, mert csak hangszórós évzárót tartottak.
Nekem olyan fura, hogy míg Mátééknál azért mindig ott volt majdnem mindenki az évzárón, 1-2 gyerek kivételével, Milánéknál olyan divat lett, hogy nem vesznek ezen részt. Ehelyett üzengetnek az facebook csoportban napokig tizenvalahányan, hogy mikor mehetnek be a bizonyítványokért. Tavaly is így volt, amikor délután volt az ünnepség, és még csak azt sem lehetett mondani, hogy munkaidő, meg tábor, meg akármi... nekem ez nagyon fura, nálunk az iskola évnyitótól évzáróig tart...
De így legalább Milánék gyorsan végeztek, bár Milánt előre is vette Orsi néni, hogy tudjunk menni Angéla nénit búcsúztatni, de amúgy is hamar végzett.
Hogy milyenek lettek a bizonyítványok arra nem térnék ki részletesen. Mindenki kihozta magából amit tudott. Milán bátran mondhatom, hogy láblógatva vette a második osztályt is, és még úgy is, hogy másfél hónap hátrányból indult neki lett az osztályban a legtöbb ötöse a tanévben, amihez persze kitűnő bizonyítvány is járt, néhány dícsérettel.
Máté ugyan nem lett kitűnő, nem is szokott az lenni, és nem is az az elvárás. 1-2 tárgyból jó lett volna egy jobb jegy, nagyon hiányzik például egy irodalom ötös, ami néhány szólás-mondás röpdolin ment el. De remélem, hogy Máté levonta a tanulságot, és potyajegyeket nem hagy majd a jövőben veszni.
Az utolsó alsós bizi-átvétel.
Azt írtam a korábbi bejegyzésemben, hogy bár látszódott a bulin Angéla nénin a meghatottság, és picit el is érzékenyült, de ő nem az a sírós fajta... a könnyes meghatódásig az évzáróig kellett várnunk :-)
A búcsú jóóóó hosszúra sikerült, mert Angéla néni is készült egy "búcsúbeszéddel", és a gyerekek is készültek zenével, énekkel.
Majdnem minden hangszeres az osztályból megtanulta a Régi-régi dalt játszani, és végül nem együttzenélés lett a vége, ahogy eredetileg terveztük, hanem megosztottuk a bandát, mert a fúvósok nagyon elnyomták az egyebek hangját. Így volt egy tenorkürtös előadás, egy fagott-oboa-trombita, és egy furulya-hegedű-zongora, majd közös ének. Az énektanárnéni, Réka néni segített nekünk összerakni az egészet, és ő gyakorolta párszor a fiúkkal a dalt, nélküle nem ment volna. Meg persze a zenetanárok nélkül, akik első szóra írták át a kottát, vették be az órai anyagba a régi dalt, és segítették a gyerekeket.
Angéla nénit búcsúzóul, stílusosan, egy bizonyítvánnyal leptük meg, melynek a végére az került, hogy "a nevelőtestület határozata alapján nyugdíjba léphet".
Még egy közös ének, még egy közös dal, nehezen ment az elválás....
Mindeközben a kistesók a folyosón:
Érdekes ez a "nem megyek évzáróra" dolog, nálunk sem jellemző. Rögtön arra gondoltam, hogy ütközik táborral, de azt írod nem. Akkor valószínűleg tanár függő a dolog.
VálaszTörlésAzért Angéla néni nem kitűnő... :) :) Bár ha elgondolom, én milyet állítanék ki a most "leköszönőknek", hát nem ilyen lenne...
Popianyu
Lehet, hogy valakinek ütközik, de tömegesen nem hinném, hogy jellemző. Milánéknál kb. az osztály harmada vett részt az évzárón, ami szerintem gáz.
TörlésNem, nem kitűnő, direkt nem lett az :-) Senki sem tökéletes, ő sem :-)