Szombaton viszont nagyon aktív napot tartottunk. Igaz, nem mentünk messzire, csak a szomszéd falvakban néztünk meg ezt-azt, mert igazából ez volt az a nap, amikor esély volt arra, hogy egy kis napsütést és talán lehet egy picit strandolni.
Azt találtuk ki, hogy mivel a közeli örvényesi vízimalom úgyis várólistás volt, pláne, hogy Máté tartott az idén egy kiselőadást hasonló témában, így mi lenne, ha utána az örvényesi szabadstrandon ejtőznénk egy kicsit. Az interneten nagyon jókat írtak róla, hogy nagyfás (bár az árnyékot most nemigen kívántuk), sportolási lehetőségek, homokos focipálya, játszótér, szóval kecsegtető volt.
Útban Örvényes felé viszont még Aszófő elején lekanyarodtunk a főútról, mert évek óta látom kitáblázva az út mentén, hogy van arra bent egy romtemplom, és mikor máskor néztük volna meg, ha nem most.
Semmit nem tudtam a romról, egyáltalán nem néztünk utána, se annak, hogy milyen állapotban van, se annak, hogy mennyire megközelíthető, mert mindig csak akkor jut eszembe, amikor elautózunk mellette.
A rom pár percnyi autózásnyira van csupán a falutól, gyalog sem lenne sokkal több, de most lusta turisták voltunk és gyakorlatilag a templom mellett parkoltunk le a földúton.
A rom a Kövesdi Templomrom névre hallgat, és egészen jó állapotban van. Itthon rákerestem, és még manapság is szoktak itt esküvőket tartani, mert nagyon hangulatos. Egykor egy temető kápolnája volt, de a török időkben a temetőt elpusztították, és a templom is megsínylette a kort.
Ilyen gyönyörű jegenyefasoros földút vezet a romhoz. Már ezért megéri ezt a kis kitérőt megtenni.
A templom mellett van az Almás-forrás, amiből friss hűs forrásvizet szürcsölhetünk, ha nagy meleg van. Most nem volt az, meg alig 10 perce jöttünk el otthonról, szóval még kitikkadva sem voltunk, de azért megkóstoltuk.
Innen átgurultunk a szomszédos Örvényesre, ahol szintén a falu szélén áll az ország egyik legrégebbi vízimalma. Már 1055-ben is itt állt a malom, akkor a tihanyi bencések tulajdonában volt, és még ma is működik. Egy nagyon kedves bácsi fogad bennünket, aki aztán megmutatja, hogy működik a malom meg egyéb érdekességeket, és a gyerekekkel is folyton cimborázott.
Azt olvastam, hogy a vízimalom a Fekete város című filmben is feltűnik. Hát lehet... majd egyszer megnézem.
A délelőttöt pedig a strandon zárjuk. A strand nem túl nagy, a füredihez képest mondhatni kicsi, de tényleg minden van, amit olvastunk. Ami nincs, az az élvezhetően langyos víz. Hiába a napsütés, a víz az jéghideg. Szerintem. Én aztán bele nem megyek, a gyerekek persze be vannak zsongva. Egyetlen probléma van csak, hogy itt bizony nincs kiépített homokos gyerekpancsoló, ahol szépen el lehet lubickolni a sekélyesben, hanem csak a hagyományos lépcsős lejáró, ahonnan putty, beletoccsansz rögtön derékig. Vagy a gyerekek hónaljig. Marcinak nem is ér le a lába. De azért bátran merülnek, és úszkálnak egy kört, de fogvacogva rongyolnak ki a vízből.
Szárítkozás után pedig kibéreltek egy kajakot. Nem mondom, hogy nem volt bennem para, hogy bele fognak borulni a vízbe, de mindegyik nagy vagány volt, Marci is, és egyáltalán nem érdekelte őket.
Volt ám kalimpálás. :-) Egy idő után már jobban féltem attól, hogy valamelyik fejbevágja a lapáttal a másikat, mintsem, hogy beleborulnak. De nem történt semmi.
Még Marci is élvezte. Állítólag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése