Vakáció #1

Vakáció 1. nap. Mondhatnám, hogy nem történt semmi különös, mert nem voltunk sehol, nem csináltunk effektív semmi extrát, mégis...
A délelőtt legnagyobb kalandja az volt, hogy átrúgták a szomszédba a focilabdát. A lakott szomszédba, ahová nem lehet csak úgy átugrálni a kerítésen, mint ahogy a másik irányba szokták, ahol préri van. A szomszédokat viszont nem ismerjük annyira nagyon, csak köszönés szinten. Fél órát is ácsorogtak a kerítés mellett, hogy hátha elcsípik a bácsit, aki szokott az udvarban járkálni, de nem jött ki. Mondtam nekik, hogy 1 gyerek akkor menjen át, csöngessen be, és kérje el a labdát, mondjuk Máté, mert ő a legnagyobb. Ő aztán biztos nem megy oda egyedül, menjen vele Milán is. Jó. De Marci meg nem akart egyedül maradni az udvarban, így végül hárman sétáltak át nagy egyetértésben, vállt vállnak vetve.
Nagyon boldogan jöttek vissza, hogy nem is volt félelmetes a bácsi, sőt nagyon kedves volt, és visszaadta a labdát. Hogy miért gondolták, hogy félelmetes lesz, azt nem tudom, ilyet én nem mondtam nekik. Lehet, azt gondolták, azért küldöm őket, mert én félek tőle? De nem, egyszerűen csak nem akartam ebben a projektben részt vállalni, ha átrúgták, akkor szerezzék is vissza.

Aztán délután az iskolában voltunk, hogy a negyedikessel próbáljunk a holnapi és a holnaputáni meglepi fellépésüket. Hazafelé 5 percet esett az eső, úgy igazán ömlősen. Abban az 5 percben történt ez, amikor már bicikliztünk hazafelé. Iszonyatosan bőrig áztunk, de nagyon vicces volt! Sikítva tekertünk végig az utcán, csak úgy csaptuk magunk körül a vizet. Mikor a kapuhoz értünk, abban a pillanatban állt el.