Sebtiben mindenféle

Holnap vége az idei tanévnek! Mit is mondhatnék... nagyon fárasztó volt. Főleg a vége. Valahogy most az utolsó másfél hónap merő rohanás és kapkodás volt. Emiatt egyáltalán nem bánkódom, hogy végre ennek vége, és nem kell azon agyalni meg sakkozni, hogy mindenkinek mindene rendben legyen, mindenki ott legyen és akkor, ahol és amikor lennie kell, hanem egyszerűen csak éljük majd időtlenül a napokat.
Az iskolások a múlt héten kirándulni voltak. Milánék két 1 napos programot csináltak, repülőtereztek meg a szentendrei skanzenban voltak. Hát az nagyon tetszett nekik! Valami falusi élet programra fizettek be, és a lányok a ház körüli munkákkal ismerkedtek, a fiúk meg az udvaron dolgozgattak, fát vágtak, kaszáltak, szénát forgattak, ilyesmik.

Mátéék csütörtökön reggel mentek el, ők Felsőtárkányra mentek, ott valami fogadóban szálltak meg, és onnan kirándulgattak Egerbe és a környező hegyekbe. Hétfőn délután jöttek csak haza, szóval jóóóó sokáig nem volt csak 2 gyerekünk. Azt mondják szuper volt a tábor, mindenki nagyon élvezte, talán még a pedagógusok is egy kicsit :-) Vannak képek, Máté is vitt fényképezőt, bár ő leginkább csak Egerben fotózott, de most annyira nincs már megint időm a blogra, hogy most nincs kedvem kikeresgélni az ide vágó fotókat.
Indulás előtt a suli bejáratánál a negyedikbé:

Szombaton éktelen nagy zuhéra ébredtünk. Igazából már fél éjjel esett, csak reggelre sem állt el, Ez csak azért volt probléma, mert aznapra a kettőbével mátrai kirándulást terveztünk. egy darabig tanakodtunk, hogy elinduljunk-e, mert az előrejelzések szerint a délelőtti órákban elállt az eső, és szép napos időt várhattunk. De mivel féltünk attól, hogy a nagy eső után nagy sarat fogunk találni a hegyekbe, amihez nincs igazából felszerelésünk, meg még ott van Marci is, akinek már egyébként is csücskös volt a tervezett útvonal, így lemondtuk a programot. Nem csak mi.

Nem úgy vasárnap, amikor meg úgy tűzött a nap, hogy csak na!
Pár hete kérdezte egy ovis apuka, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk a félmaratonváltóba, mert nincs harmadik emberük. Én meg mivel épp ráértem, mondtam, hogy jó, mert 7 km-t nagyjából bármikor le tudok futni. Le is futottam becsülettel, de szerintem ez a 7 kilométer volt életem legszenvedősebb 7 km-re. Olyan meleg volt, hogy csuda, olyan fülledt meleg, hogy alig kaptam levegőt. Ráadásul a Hungexpon olyan gyatra volt az útminőség, hogy még arra is külön koncentrálni kellett, hogy ne essek orra valamelyik résben. A betonból sütött a meleg fölfelé, a fejemre tűzött a nap felülről. 7 km alatt kétszer volt frissítőpont és egyszer vizeskapu is, de kellett is... Az első 3 km még csak-csak ment. Én futottam másodiknak, és az első ember nagyon nehezen akart célba érni, így vitt nagyon a lendület. Szóval 3ig még csak-csak, de a 4-es tábla már nagyon nem akart jönni, az ötösről meg nem is beszélve. Ráadásul pont ezen a szakaszon volt egy emelkedősebb rész, ami nagyon nem esett jól. 5 és 6 között volt egy frissítőpont, ott kicsit összeszedtem magam, ittam is meg mosakodtam is, és utána egy darabig nem volt olyan rossz, de a végén mégiscsak alig vártam már, hogy vége legyen. Ennek ellenére, érdekes módon, nem futottam rossz időt, mondhatnám egész jót sikerült futnom, igaz, majdnem belepusztultam. 40:05 alatt tettem meg a magam hetesét. De én azt mondom, soha többet kánikulában futás! Hahahaha :-)

 Máté hétfőn jött haza a kirándulásból. Kedden nem volt suli, volt viszont 2.b-s osztálydélután meg előrehozott hegedűóra, mert a szerdai órájára nem tudott elmenni, mert szerdán meg a ők mentek a repülőtérre. De vizsga előtt, kirándulás után mindenképpen kellett még egy ráhangolódós óra.
Ma délelőtt volt a vizsga. Máté ügyes volt nagyon. Szerintem sosem játszotta még ilyen szépen a darabjait, de tudom, hogy mindig ezt mondom, de most tényleg. Most kicsit jobban aggódtam, hogy hogy fog ez neki menni, ennyire az év végén, ennyi fáradság után, és hát voltak még az utolsó gyakorlások alkalmával is olyan borzalmak, hogy fogtam a fülem. De ott és akkor szép és jó volt minden, szerintem. Még hivatalos eredményt nem tudunk.

Holnap iskolai ballagás. Mátéék adják a műsort, ők búcsúztatják a nyolcadikosokat. Énekelnek és táncolnak majd. Jajjj...
Tervezem, hogy megnézem őket, de még nem döntöttem...