Brutál meleg van odakint, idebent is, de azt még csak-csak tűrjük. A fiúknak nincs is nagy kedvük kint lenni, Marci ugyan korán reggel már kint bogarászik, pizsamában és focicipőben, de aztán ő is behúzódik, és ki sem toljuk a fejünket csak már délután felé. Feltéve, ha nincs semmi intéznivalónk. Mondjuk tegnap is volt, mert évzáró próba volt a suliban, amit viszont már annyira lebutítottak, hogy kár is odamenni. Úgy volt, hogy Mátéék, meg a többi 3-os osztály csinál műsort. Mátéék tánccal és énekkel készültek. Végül az egészből nem lett végül semmi, mert a nagy meleg miatt az igazgatónő lefújta a kinti ünnepséget, és csak egy snassz hangosbemondós búcsúzás lesz a tanévtől, na és Milán meg pár társa mond egy verset. Ennyi. Nem túl megható és érzékeny búcsú, ugye? Na de mindegy is.
Ma délelőtt pedig be kellett mennünk a városba. Kedvünk nem sok volt, de mivel most még van bérletünk, aztán jó darabig nem lesz, így célszerű volt ezt az utat mára időzíteni.
A fiúknak, had ne mondjam, nulla kedvük volt az egészhez, de mondtam nekik, hogy majd kitalálunk valamit, ha végzünk a dolgunkkal.
Gyorsan végeztünk is, szó-szó, így utána megálltunk a Margitszigeten. Már megy a zenélő kút, azt nagyon szeretjük, no meg jégkrémet/fagyit ígértem nekik.
Szerencsénk volt, mert a délelőtti gyerekblokk közepébe csöppentünk bele, majd kerestünk egy jégkrémest, és mire a Duna-parton ücsörögve elnyaltunk a jégkrémünket, addigra kezdődött is a következő zenés műsor. Így kétszer is láttuk táncolni a szökőkutat.
Nehéz volt otthagyni a szökőkutat meg a környékét, pláne, hogy olyan kellemesen hűs vízpermetet szórt ránk, de muszáj volt jönnünk. Most nagyon rákattantak a fiúk, hogy majd egyszer este is nézzük meg. Egyelőre nem hiszik el, hogy este is működik a szökőkút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése