Sokképes beszámoló még mindig a hétvégéről 3.
A szombati nap után vasárnapra már csak lájtos kis várnézéseket terveztünk, pláne , hogy délutánra még vendégségbe is hivatalosak voltunk. Egészen véletlenül akadtam a Brno közelében lévő Veveri várra. Hogy ez eddig hogy került ki a látószögemből nem tudom... De most ráakadtam, úgyhogy itt kezdtük a napot.
A várat az 1200-as évek elején említik az írások, amikor is II.Premysl Ottokár a várat a lázadók börtöneként kezdte használni. Kezdetben csak egy fából épült rezidencia volt a nem messze álló templom mellett, majd az évek/évszázadok során, ahogy cserélődtek a tulajdonosok, úgy épült egyre nagyobbá, egyre zömökebbé, egyre védettebbé a vár. Megépültek a külső várfalak, az őrtornyok, szépült és megnagyobbodott a középső részen lévő palotarész.
1468-ban a mi Mátyás királyunk is megszállta a várat.
Az 1900-as évek elején angol nemesi kézben volt, ebben az időben többször is ide látogatott Winston Churchill is.
A II. vh. alatt a német csapatok szállták meg, és laktanyának használták, értelemszerűen alaposan megrongálódott.
Később erdészeti iskola, és konferencia központ is működött benne.
1999-től sok pénzt fektetnek az állagmegóvásba, és a felújításba.
Engem a Gyulai várra emlékeztet |
Mielőtt nagyon beljebb mennénk a külső várfalat járjuk körbe, ahonnan nagyon jól rá lehet látni a vár többi részére, és a környező hegyekre is.
A kertünkben is van itthon ilyen sárga liliom, amit Marci a sajátjának érez, ezért minden alkalommal, amikor találkozunk ilyen virággal, felcsillan a szeme, és kér egy fotót.
Tovább a palotarész felé azért látszik, hogy, van még hová költeni a pénzt. De szerintem ennek a romos állapotnak is megvan a maga szépsége. Nyilván felújítva majd még szebb lesz.
Valami télikertféle |
A palotába nem megyünk be. Csak vezetéssel lehet bemenni. Meg amúgy is. De a palotaudvart alaposan körbejárjuk. Közben a gyerekek lépésenként összevesznek a fényképezőn. Végül Milánhoz kerül, aki mindent lefényképez ami él és mozog, és azt is ami nem. :-)
Kilátás a toronyból. (Milán képe)
A kifelé menet már nincs más dolgunk, mint hogy próbáljunk egy családit összehozni, ja, és a fagyi. :-) Azt nem felejtettük el. Bár jégkrém lett belőle. Nem merünk ilyen helyen fagyit venni, ki tudja mióta áll ott, jobb a békesség.
Lesifotó :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése