Anyák napja- Máté

Tudjuk, tudtuk, megszoktuk már, hogy Angéla néni évről-évre, alkalomról-alkalomra parádés műsort rittyent/rittyenttet a gyerekekkel. Szóval magas a léc, amit nem is mi szülők, anyukák támasztunk feléjük, hiszen mi úgyanúgy tudunk sírni egy négysoros kis versikén, ha azt a mi kicsi kincsünk mondja el, de már a gyerekekben is benne van a bizonyítási vágy. A tavaly év végi suligálás fergeteges siker adta meg szerintem a nagy löketet, na meg Angéla néni fáradhatatlansága.
Szóval nem is kell már mondanom ezek után, hogy amit Mátéék tegnap délután előadtak, az szerintem az eddigi legjobb volt, amit valaha is láttam! Elfogultság nélkül mondhatom.

A műsor több részből állt, és egy színdarabbal kezdődött, Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című művét adták elő.  ( A felkonfban, mint a 3.b. színitársulata ) Annyira fantasztikusan jól csinálták, olyan remek volt az egész, mindenki olyan jól megtalálta magát a szerepében, hogy tényleg... csak úgy lubickoltak benne. Csak áradozni tudok róluk. Én csak egy kis részletét tudtam felvenni a darabnak, az sem olyan penge, mert a második sorban sikerült már csak helyet találnom, és mindig belógott valakinek a feje, de remélhetőleg meglesz majd a komplett előadás.

A verses blokk különlegessége az volt, hogy nem A. néni osztotta ki nekik a verset, hanem ők maguk választottak egyet, amit aztán elszavaltak. Nyilván segítséggel, de egy olyat, ami tetszik nekik. Voltak bátrabbak, és voltak kevésbé bevállalósak, néhány ismert vers mellett sok olyan is elhangozott, amit még sosem hallottam. Például a Mátéét sem. Vagy csak nem emlékszem már rá :-)



A nagy könnyeső viszont akkor jött el, amikor Halász Judit: Mit tehetnék érted? című dalát énekelték a gyerekek. Egy apuka kísérte őket gitárral. Hárman külön énekeltek, egyikük Máté, majd a végére már csak Máté meg Huba maradt némi Marianna nénis segítséggel, mert a középső kislány sírva fakadt a saját versszakja után. Nagyjából ez volt az a pont, amikor már mindenhonnan csak a szipogás hallatszott... Gyerekek, anyukák, nagymamák, tanítónénik, mindenki csak a szemét törölgette.

Amikor még hárman énekeltek

Ketten maradtak

És miután mindenki felszárította a könnyeit, és azt gondoltuk, hogy most már sínen vagyunk, nem kell több papírzsepi, na akkor öltöztek át a csiniruhába. Lányok fehér ruhát húztak, fiúk fehér inget, csokornyakkendőt. Nyilván tudtuk, hogy keringőt fognak táncolni, de idézhetném megint a klasszikus, hogy  persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem :-)
Tavaly nagyon rámentek a néptáncra, és igazából idén is folytatódott volna ez a vonal, de év elején, pár hónap küszködés után Marianna néni belátta, hogy ez most nem fog menni, valamiért nem tudtak ráhangolódni. Karácsonyra cha-cha-chát tanultak, amit még a tánc világnapján is előadtak, mostanra pedig keringőt tanultak.
Ebben a csiniruhában látszott csak igazán, hogy milyen nagyok már! És hogy milyen nagyok lesznek még!

Részlet:




Méltó befejezése volt ez a tánc az egész műsornak, és az egész anyák napi "szezonnak". Nagyon sok munkájuk volt benne.
De most már előre tekintünk, hiszen 2 hét múlva suligála, ma osztja ki Angéla néni a szerepeket, és a készülés folytatódik. ( Bár mi szülők nem értjük, hogy miért nem adják ott is a Janikovszkit elő, mikor az már olyan klasszul megy, de mindegy.) A Négyszögletű kerek erdőből fognak játszani, és állítólag Máté lesz Bruckner Szigfrid.