Múlt heti semmi különös

Hosszú évek tapasztalata, hogy vannak napok/hetek, amikor ezer dolog is történik egyszerre, és vannak amikor történnek ugyan, de semmi jelentős, minden csak úgy halad, a maga hétköznapi voltán. Ilyenek ezek a mostaniak is többé-kevésbé. 

Mátéék voltak az osztállyal az operaházban a múlt héten. Mivel az operaházat bezárják és felújítják a soron következő évadban, rendeztek egy ilyen eseménysorozatot, hogy csoportoknak megmutatják az opera kulisszatitkait. Az utolsó pillanatban én is mehettem volna, mert megürült néhány hely, de sajnos Marci épp itthon volt mert köhögött, így én kimaradtam ebből a buliból. Pedig milyen jó lett volna! Máténak is nagyon tetszett, fölmentek a színpadra, meg a színpad mögé, leeresztették a hatalmas függönyöket, megnézték a díszlettermet, fölpróbáltak jelmezeket, és persze körbejárták a nézőteret is. Máté azt mondta készültek fényképek, de hogy mikor jut el hozzánk.... Most azt vette a fejébe, hogy a régi fényképezőgépünket, ami még jó ugyan, csak egy kis technikai hibája van, hogy azt hadd kapja meg ő ilyen alkalmakkor, mert állítólag ketten is vittek az osztályból fényképezőt, és ő is egy csomó mindent le szeretett volna fotózni. Nem zárkózunk el ettől teljesen, csak  majd okosan ki kell találni, hogy mikor és hová viheti el. 

Marci szombaton élete első szülinapi buliba volt hivatalos. Lehet, hogy az utolsóba is. :-) Lakásban volt a buli, úgyhogy ott kellett hagyni a srácokat, és értük menni este. Ami még jól is jött, mert úgyis boltba kellett mennünk Milánnak cipőt venni. Mikor mentem este Marciért, és az anyuka beengedett a lépcsőházba, akkor csak ennyit mondott, hogy azért látszik, hogy Marci a harmadik fiú a családban. Húúú mondom, ez nem hangzik túl jól... Persze szabadkozott, hogy nem, igazából nem volt semmi gáz, de hát tudom én milyen Marci, amikor elgurul a gyógyszere, nekem aztán nem kell bemutatni. Hazafelé jövet már a kapuban láttam, hogy le van görbülve a szája. Kérdeztem mi a helyzet. 

- Sokszor kellett rám szólni...- dörmögi az orra alatt. 

Ennél többet viszont nem tudtam meg. Lehet, hogy jobb is ez így....

Milánéktól még mindig nem kaptam farsangi képeket :-( Pedig azóta már a tavasz is megérkezett. Ezt onnan is tudom, hogy hétvégén már 9-kor a kertbe készültek, és naponta két rend kerti ruhával pörgött a mosógép. :-) 

Milánt meghívta egy kislány a szülinapi bulijába. A dolog szépséghibája csak annyit, pont aznap van, amikor Milánnak szolfézs fellépése is van. Milán persze menni akar a buliba, a fellépésről viszont nem lehet hiányozni. Maximum csak ha haldoklik az ember. Végül abban maradtunk Milánnal, hogy elmehet a buli elejére, ha megígéri, hogy amikor szólok, akkor jön, és indulunk, mert időre oda kell érni a zeneiskolába. Megígérte. Ebben maradtunk. Persze tudom, hogy lesz még ott egy kemény menetünk, amikor ott kell hagyni a bulit, de a héten legalább nem nyafog e miatt többet. 

Nagyjából így...