Az elmúlt hónapokban kicsik alább hagyott a futás iránti fanatizmusom. A cipőm is rossz már, erősen újat kívánna, ez is közrejátszik abban, hogy ritkábban, és akkor is rövidebb távokat hagyok magam mögött. Olyan sem nagyon szokott előfordulni velem, hogy Máténak kell győzködnie engem, hogy menjünk el futni, és nem fordítva. Pedig így történt. Jó néhányszor mondta már, hogy menjünk együtt futni, de azokon a hétvégéken mindig volt valami, ami miatt nem jött össze, vagy az idő volt olyan vacak, hogy nem akartam vele kimenni. De a múlt hétvégén csak beadtam a derekam, és elmentünk együtt. Pláne, hogy tényleg muszáj volt már kicsit együtt edzeni, hiszen idén is megyünk majd a 3.b-vel a Minicittára, nem maradhatunk szégyenben. Mondjuk Máté miatt nem aggódom, ő simán letolja azt a 2.5 km-t, igaz, én is, csak kérdés, hogy tudok-e vele lépést tartani.
Szóval elmentünk. Máté nem akart messzire menni, azt mondta, csak ide menjünk a játszótér mellé, és fussuk körbe párszor a focipályát. Nagyjából így is lett.
Csak köröztünk, csak köröztünk, és köröztünk, és végül 5.2 km-t köröztünk össze :-)
Mikor hazaértünk, akkor Marci számonkért, hogy ő miért nem jöhetett velünk. Na bumm. Egyszer csak azt veszem észre vacsorakészítés közben, hogy ott áll teljes menetfelszerelésben, melegítőalsó- focicipő, és kéri a lépésszámlálót, hogy akkor ő lemegy a kertbe futni. Tök sötét volt már akkor, de azt mondta nem baj, ő nem fél. Jó. Lement. Futott van 123 lépést :-) Feljött, és mint aki kifutott a világból bejelentette, hogy nagyon elfáradt, és nagyon büdös, úgyhogy most el kell mennie zuhanyozni. Ez volt szombat este.
Vasárnap reggel, ami még az új idő szerint is nagyon reggel volt, nemhogy a régi szerint, és én még épphogy csak magamba döntöttem a kávémat, és azt sem tudtam még hol vagyok, Marci már megint edzőruhában toporgott az ajtó előtt, hogy neki futni kell mennie! Mivan???? És kiment megint a kertbe. Kora reggel. Nem tudom, volt-e már 8 óra??? Utánalopóztunk a teraszra, és meglestük. Annyira kis cuki volt, mert a csúszda mellett épp bemelegítette, bőszen hajlongott a lábához, majd egy nekiindult és megint letolt pár kertkört. :-) Fénykép-videó nem készült, de higgyétek el, übergiga aranyos volt :-) Majd feljött, és olyan kis boldog volt! Közölte, hogy megint nagyon büdös, muszáj lezuhanyoznia, de arra már nem emlékszem, hogy el is ment-e zuhanyozni, vagy lebeszéltük róla, nyilván elveszítettem a földdel a kapcsolatot arra az időre.
Szóval nem kell aggódnom, mert ha én nem is annyira intenzíven, de srácok gyűjtik a kilométereket 😛
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése