Sulis farsang

A pénteki nap igenhúzósra sikeredett, mert délelőtt még volt egy utolsó korcsolya, de mivel a pótórához már nem jár oktató, így megígértük páran anyukák, hogy majd megyünk, és gardedámoljuk a gyerekeket. Nem mintha a nagyoknak kéne még bármilyen segítség, ők már úgy repesztenek a jégen, mint a huzat, de a kicsiknek még elkél a bátorítás. Némelyeknek. Milánnak pont nem. Végül Milánék nem is jöttek ki, mert fújt a szél, és állt a víz a jégen, de így legalább lett 1 óra plusszom, ami alatt sebtiben összedobtam egy kis csokis zabkekszet a délutáni bulira. Máté nagyon nyafogott, hogy süssek fánkot, de mivel úgy volt hogy a koripályáról csak fél 2-kor érek haza, 2-kor meg már menni kellett Mátét beöltöztetni, így nem készültem előre. Utólag begyúrhattam volna egy adagot, de hát nem tudtam előre, hogy fölszabadul egy órám. Mindegy. A csokis keksz is elfogyott. :-)

Szegény Milán most kicsit háttérbe szorult, mert az ő szupermen jelmeze nem igényelt túl nagy előkészületet, mármint a felvétele. Beszerezni nem volt annyira egyszerű, mint ahogy gondoltam, hogy lesz, mert az égvilágon nem volt rá való és lehetőleg izmosított ruha. Mind olyan kis gagyi volt, amit találtam, vagy persze volt nagyon penge, de 7-8ezer forintért, annyit meg nem adunk egy jelmezért. De végül csak lett neki is gúnyája, igaz palástot nekem kellett hozzá eszkábálnom egy párnahuzatból.

Milánnak csak beadtam a cuccát, és megígértem, hogy majd beugrom még lefotózni, mielőtt elkezdődik a mulatság, ( a buli szigorúan szülőmentesen zajlott) és rohantam föl Mátéhoz. Az osztály java része ekkor már jelmezben volt, úgyhogy gőzerővel készültünk mi is. A hajfújás volt a legkritikusabb része a dolognak. Hiába csináltunk előző este egy próbafújást itthon, az nem lett annyira jó, de szerencsére volt egy anyuka, akinek nagyobb rutinja volt ebben, mint nekem, és ő bevállalta, hogy Mátét is befeketíti.
Nagyon klassz lett végül, bagollyal, seprűvel, varázspálcával, Máté nagyon boldog volt, a többiek pedig csak úgy zsongták körbe, mert tetszett nekik, hogy befeketült a haja. :-)

A buli végén, amikor már bemehettek szülők, akkor még néptáncoltak egy kicsit. De nem voltak épp összeszedettek. Nagyon vicces volt, hogy a fiúk még a büféasztálnál csemegezték, miközben a lányok már javában ropták, de mikor jött a belépőjük, akkor szépen befordultak, és mintha minden így lenne benne a koreográfiában, mentek előre. :-)

Milánékról nem sok mindent tudok. Orsi néni ígérte, hogy készít fényképeket, és majd megosztja velünk, de ez még nem történt meg. Így Milánról csak annyit tudok mondani, hogy remek kis szupermen lett belőle, és nagyon boldog volt, hogy végre az lehetett. Nagyjából 1 darab kevésbé jól sikerült képem van róla, mint SuperMilánról :-)

Azt mondja jó volt a buli. Meg hogy különdíjat kapott a jelmezére. Ezt hogy? Csak azt tudom elképzelni, hogy produkálta magát benne, és látták, hogy rá van szabva a cucc.
És a legfontosabb, hogy megnyerte a fánkevő versenyt. :-D Azt mondja, a többiek még csak a felénél tartottak, amikor ő már végzett az egésszel.
- De én már olyan farkaséhes voltam, anya, azért tudtam olyan gyorsan megenni! - mondja.

Hát így történt. Az idei farsangon is túl vagyunk. Hálaistennek :-) Bár már most azon agyalnak, hogy mik lesznek jövőre, én még/már nem veszek erről tudomást.