Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban milliószor mondtuk, hogy kész, nincs ünneplés, nincs strand, nincs koncert, semmi sincs, mert olykor-olykor olyan elviselhetetlenül szófogadatlanul bírnak viselkedni, hogy arra nincsenek is szavak, persze végül mégis úgy lett, hogy volt minden, strand is, és koncert is. Bár nekem se egyiket se másikat sem kívánta egyik porcikám sem, de hát egyszer van Milánszülinap az évben, ő meg úgy várta már, hogy menjünk strandolni.
Idén úgy alakult, hogy éppen a szülinapján került sor erre a hagyományos makói strandolásra. De mivel este az ugyancsak szokásos fúvóskoncert volt, és Júlia néni számított a jelenlétünkre, hát rendhagyó módon délelőtt mentünk strandolni.
Bár nekem napok óta fáj a a fejem, és a legnagyobb vágyam csak egy egész napos ágyban fekvés lett volna a saját ágyamban, ahhoz képest egész jót fürödtünk.
Mikor megérkeztünk még, alig lézengtek a fürdőben, tök jó volt, hogy csak a miénk, vagyis a fiúké volt a gyerekmedence. Olyan furcsa, hogy itt már Marcinak is simán leér a lába :-) Mikor először itt voltunk, akkor még ő is csak 4 hónapos volt.
Mikor megunták a csúszdázást, vizipisztolyozást, akkor cikáztunk az élménymedencék között, közben én el-elmentem szaunázni, megmártóztunk a meleg gyógyvízben is, és igazi kuriózumként, miután most először nem hóban-fagyban ónosesőben voltunk itt, hanem verőfényes telet meghazudtoló napsütésben a gyógyvíz kinti részébe is kimerészkedtünk egy kicsit. Milyen klassz már, hogy december 30-án kinti medencében ünnepelheti az ember a szülinapját, nem? Erre sokszor még az augusztusi Marcinak sincs lehetősége :-)
Képek nem készültek, pedig Marci igazi csúszdabetyár lett, csak úgy siklott le százszor egymás után a csúszdán.
A fürdő előtt viszont minden évben lövünk egy képet. Idén nem tudtam a hagymakupolát is belevenni, mert úgy sütött a nap :-)
Marci a vadiúj, nehezen megszerzett úszónadrágjában feszít. :-) Nem olyan egyszerű dolog ám karácsony után fürdőnadrágot venni, ha egy 4 évesre már kicsi a nyáron hordott, de végül csak sikerült, mert nem adtuk fel :-) Marci pedig feszít, mint pók a lucernásban.
4 órát voltunk a fürdőben, és hullafáradtan értünk haza. Egyik porcikánk sem kívánta már a koncertet, de mivel megígértük, hogy megyünk, hát nem volt mese. Marcit szerencsére itthon tudtuk hagyni Papáékkal, így egy gonddal kevesebb volt.
Végül a koncert egész jó volt, és talán egy hajszálnyival rövidebb is, mint az elmúlt években.
Az estét pedig a főtéren egy forró teával és isteni finom aszalt szilvás forralt borral zártuk.
Hullafáradtra fárasztottuk magunkat. De szerencsére pont egy évig nem lesz Milánkának újabb születésnapja :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése