Mikulás

A Mikulásban az a legjobb, hogy még mindig csillogó szemmel csodálkoznak rá a csizmába rejtett csomagra.
Mivel decemberben az nálunk ünnepség- és ajándékhegyek vannak, a Mikulás, másokkal ellentétben, hozzánk "csak" finomságokat, és szigorúan csak kis ajándékot hoz. Ezt mondjuk minden évben újra kell kommunikálnunk a gyerekekkel, de látszólag fogják, és értik. És azt hiszem, eddig nem is volt sosem csalódás.
Marci nagyon cukibogyó volt tegnap este, amikor a cipőpucolásra került a sor, olyan lelkesen és alaposan tisztította a csizmáját, amit 1 napja hordott csupán, szóval szinte még új. Csak úgy csillogott-villogott.

Aztán az ablakba tettük a cipőket, és rá kellett jönnöm, hogy jövőre már vagy nagyobb ablak kell, vagy új helyet kell találni a csizmáknak, mert az ablakba már nem fognak odaférni. :-)
Reggel persze nagy volt az öröm és izgatottság!
A kedvencem, amikor egyesével mutogatják, hogy mi minden van a csomagban.
- Nézd, ilyen is van benne, ezt is hozott, húúúú, ezt nézd!

Milánnak a fél csomagnál jutott ezébe, hogy
- Kíváncsi vagyok, megkapta-e a levelemet!!!!!
És akkor jól beletúrt a csomagba, és persze, hogy ott volt a dinótojás :-)
- Néééézd!!!! Megkapta a levelet!!!! - volt nagy boldogság :-)

Milán és a dinótojás

 Mindenki kapott még egy-egy szett filctollat, Marci is kapott egy dinótojást, Máté pedig egy radírozható tollat, amilyenje volt már egyszer, de már kifogyott, és az nagy menőség a suliban.

Máté a radírozható tollával

De a Mikulásnak sok dolga van még ma, megy az iskolába is, meg az oviba is. És tegnap a fociedzésre is beugrott, bár ott csak elrejtette az ajándékokat, nem zavarta meg az edzést. :-)