Hétvégi szeles minikirándulás a Hármashatár-hegyre

Szombaton gondoltam egy merészet, és miközben azt próbáltuk kitalálni, hogy milyen boltba, boltokba menjünk, azt javasoltam, hogy mi lenne, ha vásárlás előtt felmennénk a Hármashatár-hegyre, lenéznénk az új kilátóból, kicsit friss levegőt szívnánk, és hazafelé mennénk be a boltba. Úgyis Ferenc nap volt, legyen akkor ez egy névnapi kirándulás. :-)

Így hát jól felöltöztünk, bár itthon a teraszról szép napos időnek tűnt, a fiúk sálat sem akartak venni, de gondoltam, hogy jó lesz az még. Hűvös volt, de napos, éppen kirándulásra való idő. 

A fiúk, különösen Milán, mindenképpen erdőben járós kirándulást akartak. Mondtam nekik, hogy ne csalódjanak nagyon, hogy valószínű ez alkalommal kihagyjuk  a nagy erdős sétát, nincs azért annyira jó idő, de majd meglátjuk. Amióta Tihanyban megnéztük a barátlakásokat, azóta ez a köveken mászós túra nekik az etalon. 

Mentünk, mentünk, és a waze alkalmazás valamiért úgy gondolta, hogy nem az egyszerűbbnek tűnő egyenes úton visz minket, hanem átvágatott velünk egy hegyet, föl a Kiscelli úton, át a meredek hegyoldalon, hogy aztán belevigyen abba az útba, amin eredetileg is jöhettünk volna. Szerencsére nem volt jég, meg hó, mert akkor még annál is félelmetesebbek lett volna azok a meredeken fölfelé tartó szűk kis utcácskák. A fiúk persze nagyon élvezték, úgy sikongattak a hátsó sorban mikor egy-egy kanyar után meglátták a következő emelkedőt előttünk, mintha vidámparkban lennénk a hullámvasúton. Egészen addig én is élveztem, amíg Feri egy viccesnek gondolt félmondata el nem hangzott egy kanyarban, ahol a lendületünkből vissza kellett venni, mert szemből is jöttek, mégpedig, "remélem nem gurulunk vissza". Na nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy ez után nyolc kézzel kapaszkodjak ahová csak tudok. De persze nem gurultunk vissza, és meg is érkeztünk épségben a hegyre, a kilátó alá. 

Guckler Károly kilátó ( 495 m)

Nagyon-nagyon régen jártunk már erre, Feri azt mondja, szerinte voltunk itt egyszer, amikor valamelyik gyerekkel terhes voltam. Én erre nem emlékszem, de lehetséges. Én egy ennél korábbi kirándulásra emlékszem csak. Akkor gyalog jöttünk föl a hegyre. Most ennél lustábbak voltunk. 

A parkolóból nem kellett sokat menni, de Milán azért rendesen kínlódott, hol volt már ekkor a nagy lelkesedés, hogy menjünk az erdőbe, hiszen hideg is volt, szél is volt, és különben is, minek jöttünk ide, zsörtölődött. 

A kilátónál egy közepesen nagy turistacsoport piknikezett, elég zajosak voltak, de hogy hogy nem fagytak meg? 

Gyorsan fölmentünk a kilátóba, pikkpakk körbenéztünk, és nagyon-nagyon fújt a szél! De a kilátás tényleg jó volt. Már amennyire a széltől ki tudtuk nyitni a szemünket, és láttuk :-) 

A fiúk megnézték, és bemásztak a hegytetőn lévő régi katonai bunkerekbe. Ezt én eddig nem tudtam, de most már tudom, hogy a II. vh. idején itt volt a magyar ütegek légvédelmi központja. Innen védték a várost, mert jól körbe lehet látni. Én kicsit féltem, hogy majd nem tudnak kijönni, vagy hogy belefutnak valami hajléktalan csoportosulásba, vagy valami kakifélébe, de szerencsére nem történt semmi. 

Kis kerülővel mentünk vissza a kocsihoz, mert a srácok elindultak lefelé a lejtőn. Ha rajtuk múlik meg sem állnak a szomszéd hegy lábáig, ahová egyébként jobb időben még át is sétáltam volna, de ebben a fagyos szélben nem esett annyira jól a séta. 

Miután jól átfagytunk, még jól is esett bemenni a meleg bevásárlóközpontba :-)