Milán levele

Az e havi Tappancs újságban volt egy oldal, amit kivágva, kiszínezve, megírva, összehajtva egy levéllé alakul át a Mikulásnak. Na Milán ennek neki is ugrott a hétvégén, és vágott, némileg színezett is, mert a hóembert meg a hópelyheket nem színezte semmilyenre, majd szépen odakanyarintott a kijelölt helyre egy stramm ki levelet.

Előtte kérdezgette Ferit, hogy mit írjon, meg hogy, meg egyáltalán, ő meg mondta neki, hogy szépen mutatkozzon be, és írja le, hogy mit szeretne kapni, mit hozzon neki a Mikulás. Leírta, összeragasztotta, megcímezte, és kész is volt. Megígértette, hogy majd másnap feladom a postán.

Másnap rohangálós délelőttöm volt, és amikor hazaértem, hónom alatt a teregetnivalóval megpillantottam az asztalon a feladásra váró levelet.

Ferivel voltunk itthon, a gyerekek még suliban, mondtam, hogy gyorsan olvassuk el, mert hát csak tudnunk kell, mit kell hoznia a Mikulásnak, aztán tegyük el a levelet, mondván elküldtük.
Feri nyitotta, én meg izgultam, hogy vajon mi lehet benne. Azok alapján, hogy mi mindenre mondják a boltban, vagy a tévében látva, hogy húúúú nekem ilyen kell, ilyet is kérek, olyat meg vegyünk, csak úgy pörögtek a szemem előtt a mindenféle kilövőpályák, nurf puskák, csodatranszformerek, mit tudom én mik....
Aztán elolvastuk a levelet....

Mészáros Milán vagyok, 6 éves tanuló. 
Kedves Mikulás, jól viselkedtem egész évben, kérnék tőled egy csokit, meg egy olyan tojást, amiből egy dinó kel ki. Szeretlek. 

A dátumnál valami félrecsúszott, a kettes meg fordítva sikerült, pedig azt már pont tanulták is a suliban. Sebaj. 

Még most is bőgök, ha ezt olvasom! Akkor is bőgtem! Már az is, hogy ír a Mikulásnak, már az is olyan megható, és olyan aranyos. Nem volt eddig szokásuk. De az, hogy gyakorlatilag bármit kérhetett volna, BÁRMIT, kacsalábon pörgő villogó megarobotot is hat puskával, hiszen nem tőlünk kéri, hanem a Mikulástól, aki elhoz neki bármit, ha jó gyerek volt! De nem, ő csokit kér és dinós tojást! Ez engem annyira meghat, hogy legszívesebben futnék és én magam hoznám le neki a csillagokat a csoki és a dinótojás mellé. 

Annyira imádom!

Amúgy meg... ez volt a 2000. bejegyzésem. Tatatadáááámmmm! 

Tökvéletlenül, de napra pontosan 11 év 2 hónap kellett ahhoz, hogy ennyit idepötyögjek, ebből az második ezer 5 év alatt gyűlt össze. Vannak termékenyebb, és terméketlenebb időszakaim. Most épp a kevésbé produktívabb időszakokat élem, de gondolom ez is majd egyszer csak átbillen.
Azért döbbenet!
Gondolom lesz majd 3000 is. Ha minden nap írnék, amit nem teszek, akkor nem kellene egészen 3 év, és máris ünnepelhetnék megint. Így viszont ki tudja, meddig kell még olvasnotok ;-)