Rázódunk

Azt kell mondjam, hogy nem meglepő módon én veszem a legrosszabbul az akadályokat, illetve én rázódom bele a mindennapokba a legnehezebben. 

Az iskolás szekció teljesen tünetmentesen teszi a dolgát. Mátéék már teljes gőzzel benne vannak a tanévben, mintha olyan, mint nyári szünet nem is lett volna. Nagyjából ott és úgy vették fel a fonalat, ahol júniusban letették. Angéla néni nagyon kipihenhette magát, mert ezer lángon ég, a korábbi évekkel ellentétben már órarendjük is van, és már azt is tudjuk, hogy kedden 7-dik órában matek tehetséggondozás lesz, csütörtökön pedig színjátszás. A legnagyobb munka mégis Mátéval van/volt/(lesz), mert egyrészt pénteken kiderült, hogy az egyik szolfézs óra fedi az egyik focit, amit végül számos szülőkkel telefonálás, edzőkkel beszélés, Ágota nénivel emailozás után úgy tűnik, sikerült megoldani. Ágota néni volt olyan kedves, hogy megengedte a focistáknak, hogy a szerdai szolfézsra a korábbi órára járjanak, így nincs ütközés a focival, viszont lesz itthoni tanulás, mert a korábbi óra pont a tanulási időre esik. ( csakúgy mint a pénteki). De Máté bevállalta, de abban maradtunk, hogy ha egy fikarcnyi nyávogás is lesz , hogy este még tanulni kell, akkor a szerdai focit le fogjuk mondani. Slussz-passz. Szóval foci-szolfézs pipa.

A hegedűtanárnak ma elküldtem a táblázatot, hogy mikor lenne nekünk jó, kevésbé jó, és egyáltalán nem jó a hegedű. A héten azt is megkapjuk. Remélem sikerül jó helyre kerülnünk, így is napok óta azon kattogtam, hogy hogy lenne jó, hogy mindenkinek jó legyen, hogy ha nem muszáj, akkor ne kelljen mindenkit odacipenem fél óra hegedűóráért, meg vissza. Hát majd meglátjuk. Most, hogy fejben most már kisakkoztam, és beixszeltem a helyeket, most már nem tudok mit tenni, csak reménykedni. 

Milán jól érzi magát a suliban. Bár még pénteken sem tanultak, és házit sem kaptak, és emiatt eléggé le volt törve. Kárpótlásul kapott a teszkóból egy matek feladatlapos füzetet, aminek a felét együltő helyében meg is oldotta. Hétfőn viszont már rendes tanítás volt, házival, mindennel! Rém boldog volt! Orsi néni pedig megdicsérte, hogy milyen ügyes, szépen húzogatta a függőleges vonalakat. ( És emellett elsőnek lett kész az összes házival. ) Tegnap már egy pad fölé hajolva találtam vagy 5 fiút, köztük Milánt, és őrült focis kártya nézegetés, csereberélés ment, szóval a közös téma már megvan :) 

A tankönyvekkel kapcsolatban két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy azt béna spirálos írás füzetet szerencsére lecserélték két darab füzetméretű fűzöttre. Egyik füzet a kisbetűs, másik a nagybetűs. Szuper!

A másik nagy öröm, hogy a környezet munkafüzetben lévő kivágós-ragasztós mellékletet ügyesen lecserélték matricásra. Annyi csak a bökkenő ezzel, hogy ezzel párhuzamosan viszont nem fűzték bele a munkafüzetbe, hanem külön lapokon vannak, hogy jól szét lehessen őket szórni. 

Környezet könyvet meg nem is kért Orsi néni, mert gáz. ( Harmadikra már Angéla néni sem kérte, beleunt a kísérletezgetésbe. )

Marci szokja szerintem a legnehezebben a dolgot, ő szívesebben maradna itthon, ennek minden nap hangot is ad, de legalábbis hozzam el ebéd után. Ma muszáj volt ott aludnia, mert holnapra ígértem, hogy viszünk be neki az oviba tortát, hogy ő is meg legyen ünnepelve. Emiatt be kellett mennem a városba, hogy fondantot vegyek. Hát nem volt túl boldog, de Ferivel ment reggel, szóval nem tudom mi volt. Egyébként nagyon klassz cukrászboltot találtam, húúú ott aztán minden volt! Az ember csak körülnéz, és azt gondolja, hogy bármit meg tudna csinálni. Tele van trükkös dolgokkal. 

Így kezdődött a tanév.