Kalózhajós kaland

Kicsit húzósra sikeredett a csütörtök, pláne a szerdai semmittevés után nagy volt a kontraszt. De amikor hét elején kiterveltük, hogy a csütörtökön hajózunk, akkor még nem sejtettük, hogy ennyire sűrű lesz az aznapi program.
Még a tesómék mesélték, akik egy héttel korábban voltak ott épp Füreden, hogy ültek kalózhajón, és a gyerekek nagyon élvezték, és mivel mi mindig szoktunk egy hajós programot csinálni, de kalózoson még pont nem voltunk, hát adva volt a dolog, hogy most akkor mi is kipróbáljuk.
Többféle rendezésben is megtalálható a kalózkodás, mi a Kisfaludyn voltunk. Ismerős volt a helyszín, mert tavaly már hajóztunk a Kisfaludyn.
A kalózkodás este 6-kor kezdődött, de mi előre lefoglaltuk a jegyeket interneten, mert úgy 10 %-kal olcsóbbak voltak, így kicsit korábban kellett odaérnünk.
Épphogycsak hazadőltünk Salföldről meg a hamburgerezésből, csak egy gyors vécémenetre és némi átöltözésre volt idő, már rohantunk is vissza a kikötőbe. Persze végül nem késtünk el, a jegyeket is megkaptuk, és még utánunk is jócskán jöttek, de hát nem tudhattuk.

Várakozás

 Várakozás közben volt idő nézelődni. A Jókai meg épp kikötött.

Aztán végre elindultunk, megérkezett a kalózkapitány is, Jack Sparrow személyesen, és valahonnan összegyűlt egy rakás gyerek is. Egészen az indulásig alig lézengett pár kiskorú a hajó belsejében. Bár lehet, hogy a többiek kint várakoztak, ki tudja.
A kalózképzés 3 elvégzendő feladatból állt, amolyan próba, és az ifjú kalózok egy hiteles okiratot kaptak a végén, hogy ők most már hivatalosan is kalózok, tehát minden rosszasságra fel vannak jogosítva.
Volt csomókötés. Nyolcas csomót kötöttek.

Aztán hajókormányzás az IGAZI kormánykerékkel. Máté azt mondta nagyon jó volt, sokkal nehezebb volt, mint a játszótéren. :) Ebben már Marci is részt vett, igaz csak Ferivel együtt volt hajlandó bemenni a fülkébe, és nem is látszódott ki a kormány mögül :)

Mindeközben:

Aztán mindenki kapott egy lufikardot, és elszabadult a pokol megindult a harc, és volt nagy kavarodás, kurjongatás, hangzavar, és kiabálás. A gyerekek rém élvezték az egészet, eddigre már Marci is belejött a buliba. Időközben eljutottunk Csopakig, és a hajó kezdett visszafordulni.

Marci fedezékben

Hatalmas "TÁMADÁÁÁÁÁÁSSSSSS!!!!" felkiáltással csorogtunk be a kikötőbe. :)


A kikötő a kedvencem. Mondtam már?

Volt még egy óránk az esti koncertig, amit Marci nem akart kihagyni, így volt még idő fagyira, meg egy kis roséra .
Közben az egyik lufikard persze leeresztett. Szerencsére nem volt belőle sírás. A másikat MArci porszívónak kezdte használni. Mondom neki, amikor jöttünk el a koncertről, hogy:
- Marciiiii, a lufidat itthagytad!
- Ez nem lufi, ez a porszívóm!!!!- torkolt le.

( Majd amikor napok múlva kidobtam az asztal alá száműzött összeszott lufimaradékot, és meglátta a szemetesben, akkor számonkért:
- Héééé, miért dobtad ki a porszívómat! Most mivel fogok porszívózni????
szerencsére akkor már nem volt annyira fontos neki, meg beláthatta, hogy az a lufimócsing már igazán használhatatlan bármire is. )