Szössz

Milán lába még mindig nem jó. Nem annyira rossz, illetve változó, hogy mennyire az, de nem az igazi. hol jobban sántít, hol kevésbé. Fájni nem fáj neki. Voltunk vele ortopédusnál, aki nagyjából azt mondta, hogy majd elmúlik, ez ilyen izomhúzódásokkal sok mindent nem lehet tenni. Hagyni kell, és majd elmúlik. Azt mondta különösebben kímélni sem kell, nem kell eltiltani a gyereket semmi olyantól, amit szeretne és tud csinálni. Ettől függetlenül a lába nemigen javul. De legalább kiváltottunk egy új talpbetétet neki. Ennyi haszna már volt legalább. 
Focizni is csak módjával focizgat, leginkább csak kapus. 
Mondja is Máté:
- Kellene Milánnak egy  sportbot, és akkor ő is tudna rendesen focizni! 
- ????
- Tudod, amilyen a síelőknek is van. Meg a nénik is azzal szoktak gyalogolni. (a nordic walkingra gondol ) 


Jó meleg van, és bár néha-néha elvonul felettünk egy fekete felhő, eső nem nagyon jut a mi kertünkbe. Ezért jó nagy a por. Amikor feljönnek, úgy néznek ki, mint a kismalacok kábé. 
Marci azt mondja:
- Azért vagyok ilyen koszos, mert megizzadtam. 
Milán pedig naponta háromszor vergődik, hogy minek kell annyit fürödni. 
- Ez nem igazság!!!! Hányszor kell még ma megfürdenem??? Mi vagyok én??? Királylány??? És ha már nem lesz több alsógatyám? akkor mit fogok felvenni? 

Így néz ki nálunk egy egészséges nyáriszünetes :)

Marci felébred reggel. Téblábol. Ide dől, oda dől, megiszik egy kakaót, kettőt. Majd egyszer csak fölpattan, és rongyol a vécé felé:
- Jaaaajjj, siessünk, felébredt a pisim is!