Még mindig Csehország, hétfő, 1.megálló

Az utolsó csehországi napunkon sem unatkoztunk. Számtalan helyen megfordultunk, autóba szálltunk, kiszálltunk, beszálltunk, szétnéztünk. Hosszú, de izgalmas nap volt.

Mielőtt elindultunk itthonról, kinéztem pár helyet, hogy mit lehet vagy mit érdemes megnézni errefelé, hogy amikor már itt vagyunk, akkor ne kelljen még ezt is keresgélni, hanem csak útitervet kelljen csinálni. Persze az útitervcsinálás sem volt olyan egyszerű, jó sokéig bogarásztam még az akadozó neten éjjel, miután a fiúk elaludtak. Végül összeállt másnapra egy körút, amihez persze nem volt muszáj tartani magunkat, de legalább tudtuk, merre induljunk.

Reggel jó alaposan bereggeliztünk, megint. Szusszantunk, és már benne is ültünk az autóban. Aznap, hétfőn, nyoma sem volt már az előző napi esőnek, borongósságnak, szép napos idő volt, de árnyékban hűvös, így bár rövidben indultunk útnak, mindenkinek elpakoltam egy váltás hosszú nadrág-hosszú pulcsit, ki tudja. Az esőkabátok pedig állandó bérlői a csomagtartónknak. :) Aztán szerencsére semmire nem volt szükség, mert csudajó kirándulós időnk volt egész nap.

Az első megállónk a szállásunktól nem messze lévő faluban volt, Becov nad Teplou-ban. Többször is elhajtottunk már a sziklára épült vár-templom előtt, alatt, és kocsiból nézve igazán remek látvány.

A hely igazi zarándokhely cseh körökben, mivel itt őrzik az ország második legértékesebb egyházi ereklyéjét Szent Mór ereklyetartóját, aminek a története, elvesztése és megtalálása igen kalandos. Mivel azt olvastam a beszámolókban, hogy a helynek ez az egyetlen igazi látványossága és erre épül az egész kastélylátogatás, így nem terveztük, hogy bemegyünk, mert a történetet el tudjuk olvasni magyarul az interneten, ugyanezt csehül kevésbé élveznénk. 

Ezért csak annyit terveztünk, hogy kívülről jól körbejárjuk az objektumot, megcsodáljuk, és már megyünk is tovább. 

A városba érve nagy volt a kihaltság. A kijelölt parkolóban egy autó állt csupán, de mivel csak napi jegyet lehetett venni 50 koronáért, arra pedig nem találtunk infót, hogy aznap is kell-e fizetni, mert a sorompó egyébként föl volt húzva, és gyanús, volt, hogy nem is kell fizetni, de nem mertük bekockáztatni. Így keringtünk egy kicsit a városban, és végül a főtéren parkoltunk. 

Előző hétvégén volt valami rendezvény, valami Becov-napok, aminek a plakátjai még kint voltak szerte a városban. Valószínű ennek az utóhatása volt az, hogy a kastélykapu zárva volt. Bent ugyan volt némi mozgás, egy traktor(?), néhány melós rohangált föl-le, de amúgy semmi, és nem is találtunk semmi kiírást semmilyen nyelven, hogy akkor most mi van. Nem csak mi bénáztunk így tanácstalanul a kapu előtt ácsorogva, sorra jöttek, lengyelek, németek, akik ugyanígy álldogáltak egy darabig, majd továbbálltak. 

A kapuból fényképezve

 Jobb dolgunk nem akadva, elsétáltunk a szép templomtoronyhoz, körbesétáltuk a templomot, a városháza előtt Marci magához vett egy szerintem gyerekek által festett fa díszt, amik csak úgy a korlátra voltak lógatva. Gondolom a korábbi ünnepség részeként.

Tébláboltunk még egy kicsit, de mivel nagyon úgy tűnt, hogy a kapun túlra ma nem fogunk bejutni, így továbbálltunk. 

Loketbe, egy várba mentünk. És a második legjobb várélményünk volt a kirándulás alatt!