A szakadék szélén

Karlstejnből aztán egy olyan helyre mentünk, ami csak másodjára sikerült megtalálnunk, mert az irányjelző tábla, hogy hol kell lekanyarodni az az útnak csak az egyik oldalán volt kitéve, (szerintem legalábbis) így simán átautóztunk a falun, majd a másikon is, amikor visszafordultunk, és akkor már megláttuk a táblát. 

A hely, a Lom Velka Amerika és két kisebb társa, a Lom Mexiko, és a Lom Mala Amerika tulajdonképpen egy egykori kőbánya visszamaradt "gödrei" a Cseh Karszt területén. A bánya egy része még ma is működik, hogy pontosan melyik, azt nem tudom, elég kevés olvasható és értékelhető infót találtam a helyről, inkább csak a képek ragadtak magukkal, amikor javasoltam, hogy tegyünk erre egy kitérőt. 

A legnagyobb vájat 750x150 méter nagyságú, mélysége pedig 67-80 méter körül van, és 6 bányászati emelet van a sziklákban.

Elvileg a meredek fal mentén TILOS közlekedni. Van is egy hevenyészett drótkerítés itt-ott, amit vagy átlép az ember vagy nem, de vannak kialakított kilátóteraszok körben, ahonnét jól le lehet látni a félelmetes mélységbe. A karszt körül egyébként jelzett turistaút vezet, csak az nem közvetlenül a meredek fal mentén megy, hanem kicsit arrébb, biztonságosabb távolságban. Ennek ellenére körben kitaposott ösvény van, küzdenek is a helyi rendőrök az illegális "betolakodókkal", és az elárasztott részben illegálisan fürdőzőkkel. 

Volt is jónéhány fakereszt körbe, nem véletlenül van a tiltás. 

A látvány persze lenyűgöző éa egyben félelmetes is az alattunk elterülő hatalmas mélység. Mi csak a kijelölt kilátóhelyeken igyekeztünk kinézni, és még így is eléggé izgalmas volt. 

 Két kanyont néztünk meg, a harmadikhoz már nem mentünk el, mert jól elhúzódott az idő, és kettő után nem is éreztük szükségét a távolabb lévő harmadik felkeresésének. Egyébként Karlstejnig elmegy a sárga jelzés, tehát egy rendes túrát is rá lehet tervezni.

Lom Mexiko

Egy emelkedő tetején volt egy kőemlékmű, ami valószínűleg a kommunizmusban itt dolgoztatott kényszermunkásokra emlékezik.

Aztán ahogy mentünk visszafelé, a Velka Amerika túlsó végén valahogy úgy sikerült átverekednünk magunkat, hogy az ösvény, amin mi voltunk egyszer csak nem folytatódott, és rákerültünk a belső, szakadék melletti útra. Hát ez borzasztó ijesztő volt! Száz kézzel szorítottam Marcit, hogy ki ne rántsa magát a kezeim közül, és amint tudtunk gyorsan ki is menekültünk a kinti biztonságos sétaútra. 

az ösvény

Ott lent voltak valamiféle sátrak, meg lakóautók, de hogy pontosan mi célból, az nem derült ki számunkra. Valahogy a lenti útra is le lehet jutni, mintha azt hámoztam volna ki a csehről google fordítóval lefordított oldalak egyikéről, hogy időnként van valami vezetett bányatúra, amit a kőbánya szervez.

A hely egyébként a filmesek kedvelt forgatási helyszíne, több cseh filmet is forgattak itt. 

Izgalmas séta volt, meg kell hagyni. Ilyen túlspanolt állapotban ültünk vissza a kocsiba, hogy az előttünk álló majd' 2 órás autóutat megtegyük még Zadub-Zavisinig. Plzenig autópályán mentünk, és szerencsére haladtunk is, nem úgy mint a szembejövő oldal, utána pedig már nem sok volt hátra. Este nyolc körül érkeztünk meg, farkaséhesen, és hullafáradtan.