Milán már mondja egy ideje, hogy menjünk már el megint a Rumini színházba, mert voltunk már ugyan egyszer, mikor Máté nagycsoportos volt, de ő már nem emlékszik rá annyira. És mivel most vele éljük a Rumini-láz sokadik körét, és olvassuk újra a sorozat köteteit, teljesen érthető volt az igénye, hogy nézzük meg vele is. De sajnos, amikor lett volna rá jegy, akkor sosem értünk rá, amikor meg ráértünk volna, akkor meg már azokra az előadásokra nem lehetett jegyet kapni.
Aztán pár hete egy facebook csoportban láttam, hogy a 29-i előadásra kínáltak 3 jegyet, pont nekünk valót. Le is csaptam rá rögvest, és izgalommal vártuk a nagy napot.
Pont gyereknapra esett ez a nap, úgyhogy egy klassz színházas délután kerekedett belőle. Marci itthon maradt Ferivel, és ők délutáni aludtak.
Eléggé kicentiztük a megérkezést, épp csak egy gyors mosdóra volt még idő, már ültünk is be, és pár perc múlva kezdődött az előadás.
A Szélkirálynő a színpadon |
A busz felé menet megcsodáltuk a Rózsák terét. Nagyon szép ez a templom, a lemenő nap fényében pedig még szebb.
Borzasztó együttműködőek voltak :) |
Juj ezt úgy megnézném! Maga a könyv is klassz úgy elképzeltem,milyen klassz színdarab lehet belőle! :-)
VálaszTörlésÉn mindenképpen ajánlom, bár vidékről nyilván macerásabb a feljutás:) a Pesti Magyar Színházban megy.
Törlés