Milánságok

Fölébredt az éjszaka közepén. Valamikor 3 óra körül. A legjobb álmomban hallottam, hogy a szomszéd szobából sopánkodik, hogy Anya, anyaaaaa!
Rohanok át, azt hittem valami baja van, Milán nem szokott csak úgy fölébredni. Ezer gondolat futott végig rajtam, hogy mi baja lehet, meg hogy na pont jókor, mert ma ovis kirándulásra mentek, amit már nagyon várt. (gondolom e miatt volt izgatott, és ezért nem aludt jól.)
Kérdem tőle mi a baj.
- Semmi, csak nem tudok aludni. 
Na bumm... 
- Milán, nagyon éjszaka van még, takarózz be, öleld meg a nyuszidat, csukd be a szemed, és sikerülni fog. - javasoltam neki némi megkönnyebbüléssel, hogy mégsincs komoly baj. Megpuszilgattam, betakargattam, megölelgettem. 
Reggel kérded tőle, hogy sikerült-e visszaaludnia, mert nem szólt már utána többet.
- Igen, sikerült. Nagyon hamar visszajött az álom a szemembe! Biztos kellett neki a puszid!


Már nagyon kellett nekem egy új táska, a régi már majd' leszakadt a vállamról. De valahogy sosem jut arra idő, hogy a gyerekek holmija mellett még magamnak is válogassak. Hétvégén végre elszántam magamat, és amíg a többiek a bevásárlást követően kicuccoltak a kocsihoz, addig mi bementünk Milánnal az első táskás boltba választani valamit. Nem könnyű nekem táskát választani, mert bár nagyon tetszenek a mostani divatos handbag-ek, meg a big bag-ek is, de nekem valahogy nem az igazi. Nekem kell, hogy vállon átvethető legyen, mert az nekem praktikus. Biciklizés közben, a buszozás közben, mindenhol. De ne legyen se kicsi, se nagy, se nagyon extravagáns, se sima fekete, de azért viszonylag univerzális. Szóval nem egyszerű a választás. 
Milánnal sorra néztük a sorokon a táskák százait. Voltak jók, jobbak, kevésbé jók, de egyik sem fogott meg igazán. 
Milán pedig kommentálta. 
- Ez nem igazán lenne  jó neked! Nem mutatna jól egy játszótéren. ( hát ez is szempont, jól mutasson a játszótéren)
- Húúú, ez nagyon elegáns!
- Ez eléggé csajos!
- Áááá, ez túl nagy! Ebbe még Marci is beleférne szerintem. 
- Ez jó lenne neked, szerintem!
- Húúú, ez nagyon szép! Szerintem ezt válaszd! 
- Szerintem az a kék nem igazán illik hozzád!
Végül azt választottam, amit ő javasolt, és borzasztó boldog volt, hogy így tettem :) 


Beszélgetnek vacsora közben. Pontosan már nem is tudom, hogy miről, csak hogy ki mit szeret. De egyre nagyobb hangerővel akarják egymást túllicitálni. 
- És tudjátok én mit szeretek?- kérdem tőlük.
- Igen. A csendet. - mondja Milán
- Pontosan.
- Szilvi néni is azt szereti! Szoktuk is gyakorolni az oviban! - mondja
( Üzenem Szilvi néninek, hogy van még mit gyakorolni :) )