Azon felbuzdulva, hogy egész hétre vacak időt mondanak, meg hogy május 1. van, vasárnap délelőtt kibicajoztunk a ligetbe, hátha találunk valami érdekeset. De ha nem az se baj, mert legalább tekerünk egy jót. Mire ezt kigondoltuk, és elkészültünk, addigra mondjuk inkább volt már dél, semmint délelőtt, de sebaj. Már rutinosan haladtunk a liget felé a megszokott úton. A liget mellett megnéztük azt a gimit is, ( a híres/hírhedt Teleki Blanka :) ) ahol elvileg Máté hegedülhetne, ha felveszik. (húúú, jövő héten lesz eredmény, nagyon izgulunk! Tegnap éjjel pont azt álmodtam, hogy Máté hegedül. De már jól ment neki, mondhatni profin, szóval nem a közeljövőnket vizionáltam. :) )
A Ligetben elég nagy volt a nyüzsgés, bár az interneten azt olvastam, hogy alig voltak kint, ez nem igaz. A szigorúan vett pártrendezvényeken lehet, azt nem tudom. Mi, és szerintem még sok kisgyerekes család, mindenféle pártszimpátia nélkül mentünk ki, meghallgatni egy jó kis koncertet, vagy enni egy lángost, megnézni a kacsákat, akármi.
A fiúk le is cövekeltek az első színpadnál, amit találtak, ahol épp valami lovagvára mesét játszottak el, gyerekeket is bevonva. Szerintem nem volt túl izgi, legalábbis lentről nézve, ott a színpadon annak a 3 gyereknek biztos nagy kaland volt, de a mi fiainknak mégis bejött, és nehezen lehetett meggyőzni őket, hogy menjünk még tovább, hátha arrébb van még ennél is sokkal jobb program.
Milán pedig még a réttől jóóóó messzire kiszimatolta a kürtőskalácsot, és teljesen rákattant. Remek szimata van, komolyan még a rétet is alig láttuk, nemhogy a bódésort, de ő már úgy mozgatta az orrát, mint egy vadászkutya. :)
Végül csak továbbálltunk, belengettem Milánnak, hogy menjünk egy kört, és akkor hazafelé még lehet egy kicsit tekerni a kreszparkban.
Nem jutottunk messzire, csak a szomszéd rétig, ahol megint találtunk egy színpadot, ami előtt végérvényesen leragadtunk. A modern kori zsebtévé ment rajta, minden olyan volt mint régen, Frigyes mester, Bálintka, Versmondó lány, gondolom volt Hakapeszi Maki is, de arról biztos lecsúsztunk, a díszletek. Szóval minden megvolt, de mégsem volt olyan igazi zsebtévés. Pedig tényleg jó volt ez az új Móka Miki is, csak hát Gyabronka József, az mégis csak Gyabronka József!
Hazafelé még sorba álltunk kürtőskalácsért, aztán mentek pár kört a fiúk a kresz parkban, mert már be voltak kapcsolva a jelzőlámpák. Szerencsére a nagy lufiosztogatásból kimaradtunk. Halálom, amikor a kezükbe nyomnak 1-1 lufit, amivel aztán nem tudunk mit kezdeni, csak húzzunk magunkkal, mígnem az egyik kidurran, és akkor lehet miatta hisztizni. Mintha egyébként nem találnának elég indokot a hisztire. De ezt most megúsztuk. Huhhh.
8 kilométert tekertünk. Marci picit kevesebbet, mert hazafelé fél úton már bekérte magát a gyerekülésbe, de még így is nagyon jól ment. Lassan hosszabb túrákba is belevághatunk, mert a nagyoknak meg már ez a liget-otthon oda-vissza már nem kihívás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése