Fociláz

Ez már olyan népbetegség mifelénk így tavasz végére, nyár elejére.

A hétvégén lezajlott az utolsó Bozsik focis bajnokság a szezonban. A fiúk a szokott jó formájukat hozták. Még Marci is egészen jól vette az akadályokat, pedig nem szokta egy idő után jól tűrni, ami érthető, hiszen egy ilyen meccses napon fél9-től kb. 2-ig kint vagyunk a Bvsc pálya mellett, mivel a fiúk két korosztályban játszanak egymás után. Most ráadásul egyedül voltam velük péntek-szombat, így már előre szóltam Gyurinak, az egyik edzőnek, hogy ha nem vagyunk ott 8.30-ra no para, jövünk, csak hát... 9-kor kezdődnek a meccsek. Végül nem sokat késtünk, 5 percet kb. , mert ilyenkor nem kell ám noszogatni egyiket sem, hogy jöjjön reggelizni, hogy készüljön, hogy öltözzön, pakoljon, nem kell elmondanom egyszer sem, hogy nincs reggel tévénézés, mert akkor nem haladunk, mint egyéb szimpla reggeleken, amikor oviba-suliba kell menni. Érdekes, nem? 

Marcinak most így utoljára egy jó kis szórakoztató csomagot sikerült összerakni, labdával, traktorral, szinezővel és könyvvel. Sokáig tényleg szépen el is volt. A többit meg hagyjuk. :)

A meccsek jók voltak, a nagyok 2 győzelem-2 vereséggel zártak, a kicsik 2 győzelem-2 döntetlen, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mostanra már látszik, hogy kezd beérni a beléjük fektetett munka. Már nem csak szédelegnek a pályán, és egy emberként rohannak a labda után 5-en, hanem tudják tartani a koncepciót, a felállást, követik a partszéli utasításokat, és már-már csapatként működnek. Tényleg szemmel látható a fejlődés. 

Milán most is kapott egy oklevelet, bár szerintem nem őt illette volna, vagyis inkább úgy mondom, hogy nyugodtan kaphatta volna más is, mert a többiek is jók voltak. Az mondjuk igaz, hogy az oklevélre írt "alázatos játékáért" az nagyon találó, mert Milán most végig hátul volt, ami nem egy gólszerző pozíció. Milánnak viszont fontos, hogy lőjjön gólt! Lőtt is végül, jó messziről, de az, hogy nem ő van elől, és nem ő az elsőkörös gólszerző, az biztos nagy önuralmat igényelt a részéről. 

4-esben Máté

Gólöröm

Aztán már mondogatják egy ideje az edzők, hogy lesz egy balatonfüredi focitábor, és hát nagyon jó lenne, ha tudnának menni a fiúk, mert alapemberek a csapatban. Én eddig csak hárítottam, hogy jó, majd meglátjuk, meg majd kitaláljuk, meg így meg úgy, de a fiúk folyamatosan azt kommunikálták a Gyuriéknak, hogy persze mi ott leszünk, hogyne lennénk, mindenképpen, tutifix. Végül hétfőn csak sikerült váltanom 2-nél több értelmes mondatot is Gyurival, aki látván a habozásomat már mindent ígért, hogy levisszük őket, hozzuk-visszük, testvérkedvezmény is van, részletben is fizethetünk ahogy akarunk, csak menjenek le valahogy a fiúk, mert nélkülük nem csapat a csapat. Holott eddig sem arról volt szó, hogy ne tudnánk őket levinni, vagy bármi fizikai akadálya lenne, egyszerűen csak nem voltam ( és még most sem vagyok) biztos benne, hogy kell-e Milánnak egy ottalvós focitábor. Persze végül rábólintottunk, hogy jó menjenek. Egy nappal úgy rövidebb ideig lesznek, mert Máténak még van egy évzárója. Szóval 3 éj/4 nap nem a világ vége, és még az is lehet, hogy hétvégére mi is lemegyünk, és szurkolunk nekik a táborzáró nagy Füred-Bmc rangadón :) 

A fiúk eszméletlen be vannak zsongva. Nem is tudom elmondani, mennyire. Én meg azért vagyok, mert tudom, hogy klassz helyük lesz, jó kezekbe kerülnek, és baromi jól fogják magukat érezni, hiszen a napi két fociedzés, és közte mindenféle más programok, ez már magában is nagy kaland. 

Most meg hívott az U7-esek edzője, Rudi, hogy még a tábor előtt lenne egy balatoni kupamérkőzés, és hogy számítana Milánra, tud-e menni. Hát persze, hogy tud. 

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy bárhogy próbálunk egyensúlyozni a foci és minden más között, ez a foci ez csak begyűrűzik mindenhová az életünkben. Aztán majd lesz ősszel a nagy sakkozás, hogy mi fér bele, mi nem, mire járjanak, mire nem, és mikor, legfőképpen. Áhhhh.....