Nagy "örömömre" Máté összefestékezte az egyik fehér inget épp a múlt héten, és nem is jött ki belőle teljesen. Mostanában mindig van valami amiért ünneplőben kell menni, de direkt bepakoltam neki egy szett váltást, hogy legyen, ha kell, meg ha nem adnék neki, akkor is van a tornacuccában is póló, meg a focicuccában is, meg biztos a szekrényében is 1-2, amit otthagyott, hogy ne a fehér ingében kelljen festenie. De nem tűnt fel senkinek, ezért nem is cserélte le. Az ingnek valószínű annyi. :( Jó is, hogy számba vettem, hogy bizony vennem kell még fehér inget, mert nem lesz elég. Anyák napja hegyek, ovis ballagás, suligála, persze mind egymást követő napokon.
Mindegy is. Szerencsére volt mit felvennie a legényünknek. És még a fekete cipőt is megtaláltam :)
Az előadás zárt körű volt, de szerencsére a dadus néni készített pár képet a gyerekekről. Ünneplőben, csiniben, hát nagyon ballagásszagú volt már ez a fellépés.
 |
| Barátok |
 |
| Milán az egyik lengyel óvónénivel táncol. |
Nagyon érződik már a búcsú szele. Minden nap van már valami, amire csak sóhajtozni tudunk mi anyukák is, meg az óvónénik is. Szilvi néni is opálos szemekkel mesélte, hogy milyen aranyosak, ügyesek voltak a táncon, Kati néni is mindig elmondja, hogy jajjj, úgy megnőttek, olyan okosak, olyan szépek, és agyon dícséri őket. Nemcsak Milánt, mindenkit egytől-egyig. Neki 2 éve van még a nyugdíjig, akkor meglesz a 40 éve. Valószínű ők fogják kapni jövőre az oviban maradt nagyokat, úgyhogy Milánék az utolsó igazi teljes 3 évig tartó csoportja. Szóval minden oldalról szomorú ez a búcsúidőszak minden szépségével együtt persze.
Én személy szerint szeretem, amikor a gyerekek néptáncközelben vannak, nagyon aranyosak itt is, ahogyan táncolnak.
VálaszTörlésAz is tény, hogy a barikád két oldalán az ember másképpen látja, értelmezi a dolgokat: az óvónők igyekezenek, talán túlságosan is, és akkor lesz ez, hogy egymást erik az események , s a gyerekek meg a gardrób nem győzi követni azok sorát, a szülők meg igyekeznek mindig készenlétben lenni, elkészíteni a gyerkekt meg még ott is lenni, ahol lehet, megnézni őket...
Így lesz aztán, hogy a nagy igyekezetben festékes lesz az ing :)
Most próbálom mindkét helyzetbe belehelyzeni magam, sőt, még a gyerekébe is, és akkor úgy szervezni anyaként és óvónőként akövetkező eseményeinket, hogy azokról mindenki békésen emlékezzen majd meg :)
Ilyenkor látom, mennyire jó blogot olvasni, hiszen a sok nézőpont segít csíszolni még a munkánkon is .:)
Szia Júlia,
TörlésNincs ezzel baj, sőt... Az, hogy egymás utáni napokon vannak a szereplések, az még jó is, hiszen így mindenhol ott tudok lenni, ahol ott lehet vagy ott kell lennem. Az anyák napjával pont én kampányoltam a kiscsoportnál, hogy ne legyen az iskolával egy napon. Ruhák szempontjából baj csak, mert ilyenkor tényleg minden napra kell egy fehér ing. Szóval nem baj, ha van pár tartalék itthon, pláne, ha még ilyen festékes balesetek is történek :)
Ajjaj, lesznek itt könnyek! :) Ezért "jó" a mi ovink, mert onnan nem lesz szomorúság távozni. Az is igaz, hogy Réka ballagásán sem azért bömböltem, mert angolosan távoztunk az oviból, hanem mert...úgyis tudod, miért. :))
VálaszTörlésTudom, tudom. :)
Törlés